Kétségtelen – azonnal az elején bejelentem – ez majd egy éve megjelent cikk, melyre itt alább hivatkozom: http://index.hu/tech/2009/06/19/a_google_budapesten_is_leallitotta_a_street_view-t/?rnd=452
Viszont mivel épp ma láttam/hallottam egy érdekes riportot, ami ezzel a témával foglalkozott, úgy gondoltam megérdemel pár szót.
(Volt néhány dolog, amit én nem tudtam, pl. a kis emberke aki ott van a térképeken a nagyítás-kicsinyítés alatt, ha sárga, akkor lehet csak részleteket nézni – ha más tudta, hát bocs…és ha van, akinek ez a hír már régesrég elavult, attól is bocs.)
Szóval az adott (természetesen németországi) riportban arról volt szó, amit nagyjából a fent ajánlott cikk is tartalmaz. Személyesen engem ugyan nem zavar(na) ha én lennék látható, mert nincs sem szégyellni sem takargatni való úti-célom. Az azonban nekem sem tetszene, ha a házamról bárki is részletekbe menően pontos képet kapna. Hol a kapu, milyen ablakok vannak, stb…Nem azt állítom, hogy a betörők akció előtt a netről nézik ki, hogy hova érdemes betörni – de akár ez is megtörténhet.
Nagyon gyakorlatlanok vagyunk mi még az Internet csábos varázslataival szemben.
Van egy ismerősöm, aki keményen ráfázott naivságára – SEHOL, SEMMIKOR, SEMMILYEN formában nem lett volna szabad a nevét leírni. SENKI nem figyelmeztette anno erre, be is repült egy elég ronda ügybe – máig nem bírt egészen kimászni belőle.
Lehet, hogy a fiataloknak ez természetes, mert ismerőseim közül nagyon kevesen használják „rendes” nevüket E-mail címként. Igaz, elképesztően gyagya nevek jönnek így létre – ám mégis csak titokban marad a tulajdonos személye.
Az én korosztályomnak ez teljesen ismeretlen terep. Mi még egy egészen más társadalmi rendszerben nőttünk fel, ahol ez nem volt divat, vagy ha valaki névhamisítással próbálkozott, hát megkapta méltó büntetését.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni/kérni levelezőtársaimat, hogy a továbbított levelekről TÖRÖLJÉK le az összes előzőleg feltüntetett címzettet ! Sokan vannak – sajnos – akik képtelenek agyilag felfogni ennek súlyát, jelentőségét.
Nos, nem tudom, miféle újdonságokat, változásokat fogunk még majd megélni – gyanítom, lesznek – és bizonyára azon is lehet vitatkozni, hogy mi tartozik a magánszféra keretei közé, de valahogy nem bánnám, ha a magánéletemnek legalább egy része az enyém maradhatna.
Sokszor eszembe jut az Orwell-féle 1984. Aki olvasta, gondolom tudja, miért. Valamikor a 80-as években jelenhetett meg nálunk, s akkor – legalábbis nekem - eléggé hihetetlennek tűnt. Azon meg csak ámulni tudtam, hogy 1949-ben hogyan lehetett ilyen könyvet írni. Tisztára sci-fi. Modern Verne. Azután tessék. Az élet hovatovább túlhaladta ezt is…
Kép: www.statcounter.hu/features
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése