"...Emberségről példát,...."

Az volt a mai tervem, hogy - mivel amúgy is megyek a postára levelet feladni, - egy kis kerülővel bekukkantok a Várostörténeti Múzeumba „A soknemzetiségű város tér(idő) térképe” című kicsit rejtélyesnek tűnő kiállítást megnézni. Kényelmesen ballagtam – közben a legújabb hobbimnak hódolva (régi kapukat fényképezek, ahol még megtalálhatók a kerékvető kövek) és a nagy kattintgatások után el is jutottam a múzeumig, ahol perceken belül kiderült, hogy a múzeumba a belépő egy nyugdíjasnak (!!!) 180.- Ft, a kiállításra a belépő 400.- és a fényképezésért még + 300-at kell fizetni. Megkérdeztem a pénztárost, (bár tudom, nem ő tehet róla) hogy levegőt mennyiért vehetek – aztán szépen kifordultam, s most már az a múzeum úgy fog bezárni, hogy én oda be nem teszem a lábamat. Így hát ma – terveimmel ellentétben - nem tudok/fogok Nektek erről beszámolni.

Egy kapu a sok közül

Maradt volna akkor két másik téma. Az egyik:
Magam sem tudom, miképp keveredtem tegnap este Szirka blogjához, de egy biztos, ¾ 12-kor fejeztem be az olvasást, megkönnyezve és megmosolyogva, összességében határtalan tisztelettel, ismeretlenül is szeretettel eltelve ettől a családtól, ennek a kislánynak az életétől.
http://szirkababa.blogspot.com/
Tudom, nem ez az általános, és bizonyára van igen sok olyan Down-os kisgyerek is, akit nem fogadnak ilyen végtelen szeretettel és empátiával, akinek a körülményei sokkal, sokkal rosszabbak, mint Szirkáé. De vannak itt hivatkozásképp a kedvenc blogok között mások is, hasonló betegséggel vagy egyéb károsodással született gyerekekről is olvasnivalók. Akinek van ideje javaslom, olvasson bele – bár akkor az igazi, ha (mint én) elejétől végéig követi a kicsi lány, illetve a család mindennapjait, küzdelmei és örömeit. 
(Aki nem találna rá a blogban a Szirka név ősi magyar eredetű, szürkét jelent.)

A másik téma:
Egy döbbenetes, Ghanaban készült filmet láttam. Az ember annyiféle nyomort el tud képzelni és lát is a Tv-ben, de mindig kiderül, hogy van a legutóbb látottnál rosszabb is. Ghana össz lakosszáma: 22 millió, területe
238 540 km² további részleteket itt olvashatsz róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gh%C3%A1na
Észak Ghana területén kb. 2 millióan élnek, zömében közlekedési eszközökkel megközelíthetetlen vidéken. Erre a lakosszámra 1 azaz egy szemész szakorvos jut. Márpedig ebben az országban (persze más elmaradott vidéken is hasonló a helyzet) rengeteg a szürkehályog (katarakta lásd: http://egeszseg.origo.hu/cikk/0535/419584/szurkehalyog_1.htm  ) gyermekek között is, és ha ezt nem operálják, végleges vaksággá alakulhat. A műtét nem komplikált, nem igényel hosszú kezelést. Mégis, hihetetlen áldozatot kíván mind az orvostól és segítőitől, mind a páciensektől, hogy megtalálják egymást. A svájci Vöröskereszt segíti, patronálja a munkát, finanszírozza a műtéteket. Minden elismerésem ezé az orvosé és segítőié – ámbár a páciensek is valóságos kalandtúrára vállalkoznak, hogy eljuthassanak hozzá. A mobil (=mikrobuszban elférő) „műtőről” már ne is essen szó, vagy arról, hogy a felkeresett helyeken nincs sem áram, sem folyóviz (értsd pl. kút !!).

Legyen mottója e két utóbbi esetnek ez a Balassi versrészlet:
„…Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,…”
(Balassi Bálint: Egy katonaének)