"Kopogtatós Lajoska
Egy korosabb, kissé meghajlott, roppant humoros, mosolygós kis ember, valamelyik szociális otthon lakója volt, ahogy akkor hírlett. Napközben szívesen kereste fel a belváros kis kávézóit vendéglőit, melyeket aztán sorra járt. Belépve üdvözölt mindenkit, majd egy szabad falfelület mellé húzódva szerényen kopogtatni kezdte. A vendégek többsége, akik ismerték, a zsebükben kezdtek keresgélni, majd a talált pénzérmét a falhoz dobták amit Lajoska villám gyorsan felkapott, majd a folytatást várva egyre hevesebben kopogtatott a falon. A vendégek adakozó kedve is megjött és hullottak a fillérek, esetleg forintok is.
Sem személyzet se főnök nem reklamált, hogy ne zavarja a vendégek nyugalmát. Mikor azután a fillér-eső lassan véget ért, Lajoska egy barátságos mosoly kíséretében köszönetet mondva távozott.
Ami tetszett, akkoriban mindenki jól szórakozott, egy barátságos atmoszféra kíséretében zajlott le az esemény. Idők folyamán a törzsvendégek már ismerték Lajoskát és jöttekor már hangos üdvözlettel fogadták.
Nehezen tudok a mai világban ilyent elképzelni, hogy valaki ne háborodjon föl, mert nem tudja feketéjét vagy sörét nyugodtan fogyasztani a kis rögtönzött színielőadás közepette. Más idők voltak azok, az az érzésem, talán én látom így, vagy az idő festette szépre, nem tudom….
A malacos Rozi története. A háború utáni években megvolt a napja, egy vagy két nap is, mikor a kéregetés engedélyezve volt. Ha én apám mellet az iskolai szünidőkben dolgozgattam, mindig elküldött a szemben lévő „Jancsi“ török fagylaltoshoz aprópénzt váltani, mert ma jönnek a kéregetők.
Egyik ilyen a malacos Rozi volt. Lehet, hogy nem Rozi volt, de valami hasonló névre emlékszem. A kezdetben egy kis malackával járt, kicsit vastagabb spárgával a nyakán megkötve, mint egy kis kutya. Minden héten pontosan megjelent, mint a többi szegények is.
A malacka lassan növekedett. Apám mindig mondta neki, hogy menjen már, nehogy véletlenül itt végezze el a malac „levegő-romlással járó” szükségletét.
Később, talán a coca növekedtével elmaradt a látogatás. Valószínű az asztalon végezte pályafutását…."
A többiekről itt olvashatsz:
Leonard a rendőr: https://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/a-szechenyi-ter-legendas-rendore/
Nyájlonacskós néni (pécsi piacok) : https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/03/pecsi-piac-gyujtemenyem.html
https://www.facebook.com/RegiPecs/posts/2319057964840349/
Darányi bácsi:
https://regipecs.blog.hu/2013/06/04/daranyi_bacsi_a_torpe
https://regipecs.blog.hu/2017/01/15/daranyi_bacsi_a_pecsi_torpe
A táskás hölgy, másik nevén füttyművésznő:
https://www.urbanlegends.hu/2012/02/a-pecsi-szatyros-holgy-legendaja/
A Kórház téri virágárus:
https://pecsaktual.hu/arc/35-eve-ul-ugyanazon-a-parkanyon-pecs-legbaratsagosabb-viragarusa/
Darányi bácsi:
https://regipecs.blog.hu/2013/06/04/daranyi_bacsi_a_torpe
https://regipecs.blog.hu/2017/01/15/daranyi_bacsi_a_pecsi_torpe
A táskás hölgy, másik nevén füttyművésznő:
https://www.urbanlegends.hu/2012/02/a-pecsi-szatyros-holgy-legendaja/
A Kórház téri virágárus:
https://pecsaktual.hu/arc/35-eve-ul-ugyanazon-a-parkanyon-pecs-legbaratsagosabb-viragarusa/
Utólagos bejegyzés:
A pereces:
A vak utcazenész :
(Itt, ebben a cikkben van szó más ismert pécsi emberekről is - nekem azonban ők már nem voltak ismerősek...)
A drótos tót:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2008/03/drotostot.html
Végül két név, akik picit "kilógnak a sorból", de én azért megemlítem őket is...
Dr.Francesco Varin és Varin Valéria:
(a fenti linken, a kommentek között olvashatsz róluk)
U.i. Ha valaki tudna még ilyen "híres pécsi" emberről, aki kimaradt a listámból, kérem, írja meg, előre is köszönöm !
Mozis Ancsa is elég nevezetes volt, legalább is a férfiak körében... :D
VálaszTörlésNem hallottam róla....
Törlés