Kishibás

 

A hibás paprika a kedvencem. A képen látható kisebb „hibán” kívül semmi, de semmi baja. Olyan friss (látom a szárán), hogy valószínű tegnap szedték. Én nem értek hozzá, állítólag ”megégette a nap”, attól van rajta a folt. Hogy ez igaz-e, nem tudom. De hogy olcsóbb az tény. És miért lenne baj, ha azt a kis darabkát levágom, kidobom, s a többit jóízűen megeszem ? Annak tudatában, hogy jót teszek mindenkivel. A Földdel,  a gazdálkodóval, a kereskedővel, s végső soron ez vitamin, tehát önmagammal szemben is.

Nem értem az állandó „tökéletességre” törekvést. A kidobott görbe uborkákat, ferdére nőtt, kétgyökerű  sárgarépákat  és a csoda tudja még miféle élelmiszereket, melyeknek az „esztétikai hibán” kívül semmi, de semmi bajuk nincs. Hogy arról a bizonyos „lejárati idő”-ről már szó se essen…. Rengeteg, még használható élelmiszer kerül kidobásra. a keletkezéshez mérten nagyon kevés helyen foglalkoznak azzal, hogy az efféle "selejt-maradékot" - ami még minden gond nélkül fogyasztható, eljuttassák azokhoz, akik igencsak rászorulnak és akiknek ez a semminél többet, a túlélés lehetőségét jelenti sokszor....

Vagy jó, ha valami csoda-módon eljut egy éhes állatig, de gyanítom, a többsége a szeméttelepen végzi és csak kevés része hasznosul feldolgozott zöld hulladékként valahol. 

Miért ? 

U.i. Vagy tán azért szeretem őket, mert önmagamhoz hasonlónak érzem ? Kishibásak, de még hasznosak.