Na, de nem az időről akarok most értekezni. Hanem a zenéről.)
Nagyon szeretném tudni, hogy bizonyos zenék miért váltanak ki az emberben bizonyos érzelmeket. Bizonyára mindenki volt már úgy /?/, hogy egy zeneszámot meghallva elérzékenyült. Hogy az adott helyzet/helyszín miképp befolyásolja ezt a váratlanul feltörő érzelmet, azt se tudom pontosan. Van, hogy fontos, van, hogy semmi jelentősége. Tán eleve labilis érzelmi állapotban van az ember és akkor jön a zene, mint valami varázslat és eláraszt benned mindent, felszabadítja a gátlásokat, a dacodat, a keménységedet, a közönyödet, a nemtudommit ? És átveszi az uralmat feletted, elringat, de tényleg úgy, mint talán valamikor pár naposan Anyád ringatott. Elandalít, mint ahogy az első szerelmed első félénk csókja/bókja tette ? Megnyugtat, ahogy egy hűvös kéz a lázas homlokodon nagy betegséged idején végigsimított ? Végső soron sokféleképp lehet ezt leírni, a lényeg: boldogság önt el, ha hallod. De szinte valami varázslatos, kézzelfogható formában…
Vajon miért nem ugyanannál a zenedarabnál érzi ugyanazt mindenki ? Nekem ez, Neked az a kedvenc. Különös dolog /ez is/.
Mindez csak úgy jutott eszembe, hogy hosszabb idő után tettem fel megint régi kedves CD-imből egyet. Tudtam, valahol a közepén van az „a bizonyos” szám. Éreztem belülről, várom, hogy odaérjen a /micsoda is ? nem mondhatom, hogy „gramofon tű”/…és amikor odaért, a „megszokott” boldogság áradt szét bennem, persze hogy picit sírtam is, ez szinte hozzátartozik ehhez a számhoz. És láttam ugyanazokat a képzelt képeket, melyek a szám első meghallgatásakor bukkantak fel a semmiből. De szó szerint ! Nincs ebben a számban egyetlen szó se, ami utalna arra, hogy miről is szól, mégis bennem egy film pereg le minden egyes meghallgatáskor.
Varázslatos.
Látom persze mások blogjában is, hogy fel-feltesznek kedvenc zeneszámokat. Meg írnak is róla. De ez más kategória. Én is sok mindent szívesen hallgatok, de tényleg: a könnyebb klasszikustól kezdve a dallamos, modernebb zenéig szinte mindenevő vagyok. Vannak kedvenc zenéim, de ez nem az a kategória. Ám valahogy nem nagyon beszélünk arról, hogy van olyan zene, ami megérinti a lelkünket. Pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van ilyen száma, akár több is.
Én örülök, hogy nekem ez a fajta földi boldogság megadatott.
(Nem erről beszéltem, de ez is a kedvenceim közé tartozik.
Esetleg olvasd el hozzá a szerzőz életrajzát is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Sebastian_Bach
És ide érdemes benézni, mert sok érdekességet tudhatsz meg a darabról:
http://feldolgozasalatt.blog.hu/2009/10/21/bach_2 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése