Örömmel, élvezettel forgatom ezeket a könyveket még akkor is, ha sok minden nem „újság” számomra, mert itt-ott olvastam már róla, vagy eleve tudtam is a sztorit.
A mostani könyv olvasása során azonban szörnyűséges dolog történt velem. Kiderült, hogy elvesztek bizonyos darabok a múltamból.
Valahogy eddig az nem nagyon izgatott, ha pl. valaki azt kérdezte, emlékszel X-re, Y-ra ? És mivel nem emlékeztem, az őszinte válaszom az volt, hogy én bizony nem emlékszem. Aztán részemről a dolog el is volt intézve, hiszen nem emlékezhet az ember 40 év minden kollégájára.
De most ebben a könyvben nem is olyan rettentően régi fotókat látva, és közben agyam zugait átkutatva, SEMMIT, de semmit nem találtam ! Egyszerűen elképesztő.
Hogy konkrét példával éljek, láttam a könyvben egy fotót, ami a mai nagy OTP régi helyét mutatja /Rákóczi út – Jókai út sarok/ és egyszerűen NEM ismertem rá. Mintha sosem látott város része lenne, pedig a hatvanas években bontották csak le, tehát el kellett járjak előtte, s és az agyamban azon a helyen egyszerűen csak egy lyuk van, emlékkép semmi…
Próbáltam felidézni a környéket, és „láttam” a Zsolnay szobortól DK-re induló, keskeny kis Majláth utcát, vagy pl. valami miatt igen világosan emlékszem a Petőfi utca-Rókus utca-Honvéd utca közötti régi házakra is, sőt, még a hajdani repülőtérre is, ami a mai Uránváros helyén volt anno, de mondhatnám a régi Búza tér keleti ház-sorát is….
Hogy miként és miért törlődnek ki bizonyos részletek, s ugyanakkor más képek meg teljesen tisztán előttem vannak…..nem értem. Szürke agysejtjeim egy része ilyen mértékben pusztulna már ? Ha igen, akkor ez eléggé szomorú.
Kép: http://www.pecsinapilap.hu/index.php?id=14&kepeslapID=104&v=1&page=4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése