Nemes Nagy Ágnes:
Mindent tudunk
Mindent tudunk. Csak titkolózunk,
akár a találós mesék.
Ki ne derüljön, jól vigyázunk,
amit félünk, s amire várunk,
az iszonyú együgyűség.
Jövendőnk: akárcsak a gyász,
amely már régen megesett,
ismerjük s helyrehozhatatlan.
Mint levelét az ág a fagyban,
számlálgatjuk a perceket.
Madár
Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét,
vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.
Kép: régi, mentett, helyét nem tudom....de a versekhez képet keresve épp erre bukkantam - "Ő" legalább boldog percekre emlékeztetett.
http://aranyosfodorka.blogspot.com/2007/08/csak-roviden.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése