2016. július 26., kedd

Három igen




Ezt kellene naphosszat, megállás nélkül olvasnom, mielőtt leülök és mindenfélét beleírok a blogomba:

„A fecsegés – a szellemi erők pazarló szétfolyása a világba.
A fecsegés – rövid idő alatt felszínessé teszi a gondolkodást.
A fecsegés – árulóvá teszi a tudót.
A fecsegés – bohóccá tesz az embert.
A fecsegés – akarattalanul is kártékonnyá tesz.
A fecsegő – fél. Attól fél, hogy nem veszik észre. Ezért állandóan hang-jeleket küld a világba: Itt vagyok ! Én is létezem !
Ezért a régi bölcsek kevés beszédűek voltak.
Mielőtt megszólaltak, megkérdezték maguktól: Amit mondani akarok, igaz-e, fontos-e, jó szándék vezeti-e ?
Csak a három „igen” jogosít beszédre.”
(Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata)  




A kép – meglehet - egyáltalán nem illik ide.
Bár, ha mélyebben elgondolkodom, akkor talán mégis….







10 megjegyzés:

  1. Senkit sem akarnék megbántani ezzel,- ( pl. Popper Péter majd összes könyvét olvastam, a fia (?) könyveit (?) is...)- kb. azt tudom, hogy a "sok okoskodása" ellenére, épp' a saját életével (?) - volt problémája... ( kívánom, hogy az általa leírtak legyenek igazak, vagy váljanak be... )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magamra nézve: jó lenne néha, ha feltenném magamnak ezt a 3 kérdést. Fele ennyi szöveg nem lenne itt a blogban....

      Törlés
    2. Szerintem nem másokhoz kell mérnünk magunkat, hogy mennyi az elég és sok beszéd.
      Egyébként meg Popper Péter üzeneteire kifejezetten allergiás vagyok. Volt egy nagy baklövése, amikor az anya és fia szexuális kapcsolatáról filozofálgatva ellenszenvessé tette magát nálam.

      Törlés
    3. Bocs, ne haragudj, kissé "félrenéztem" a dolgot, gyorsan igyekszem helyretenni...
      A lényeg azért mindentől függetlenül az, hogy nem gondolkodunk egyformán az élet dolgairól - alább HM-nek is ezt írtam: én meglehetősen "beszédesnek" tartom/érzem magam - és néha bizony eszembe jut, hogy tartozik-e minden búm-bajom az olvasókra ? Most is ebből indultam ki, s találtam meg ezt az idézetet.
      Csodálom azokat, akik képesek CSAK az élet szép dolgairól írni. Bár nekik talán van valakijük, akinek elmondhatják a rossz dolgokat. Belőlem itt, a blogban jön ki a rossz is - és emiatt van gyakran lelkiismeret-furdalásom, vagy bűntudatom. És kezdek kételkedni, hogy KELL-e leírnom mindent ?
      Afelől nincsenek aggályaim, hogy igazat írok-e,(mert azt írom, amit igaznak tudok/érzek) és nagyon remélem a jó-szándékomat sem vonja/ta még senki kétségbe.

      Törlés
  2. Nem szeretem P.P. okosságait, ez a mai is modoros blődség, Kincséhez társulok.Eszedbe ne jusson a fenti három kritérium alapján méricskélni, hiszen néha még a rosszulléten is a feleslegesnek tűnő, semmitmondó, úgymond fecsegés segít. (HM)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márpedig én elgondolkodom rajta, főképp a 3 ismérv közül azon, hogy "fontos-e" - mert végülis mi a fontos ? Kinek a fontos ? nekem ? És akkor miért tartozik ez másokra ? És ha "fecsegek" - bár én talán jobban leszek, de nem terhelek vele feleslegesen másokat ? Akik esetleg csak udvariasságból hallgatnak végig ? Bevallom, szívesen elvitatkozgatnék erről szóban emberekkel.... De meglehet, nem sokan vallják/vállalják ezt a hármas "jelszót" - ki tudja, hány jelentkező lenne, ha egybe akarnám hívni azokat, akiket igazából érdekel a téma.

      Törlés
  3. Aki nincs sokat egyedül az nem tud megítélni dolgokat, tapasztalat. Néha jó kibeszélni magunkból, még ha "fecsegésnek" tűnik is. Neked akkor is fontos lehet. Jó annak, ak9 kitudja mondani. Néha, ha nagyon fáj és bánt valami, inkább fotók mögé bújok. PP érdekes volt. Egy idő után úgy érezte az ember, körbejár. Wass Albert könyveivel voltam így, a 6. után már nem tudott újat mondani. (Legalábbis nekem.) Viszont volt könyve, amit többször is elolvastam. Poppernek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak egy bajom van: nézegetek ám én azért más blogokat is, jóllehet alig 4-5-höz kommentelek. Látom az emberek(blogolók) inkább a sikereiket, a szépet, a jót, az örömöt írják meg. És ezért merül fel bennem újra és újra a kérdés, miért KELL nekem kifecsegnem folyton a gondjaimat, a keserű, kétségbeesett gondolataimat? Nem okozok azzal senkinek örömöt és valójában a saját gondomat se igazán oldom meg....És pont emiatt érzem, hogy többször kellene hallgatnom.

      Törlés