Gondolatok az ügyeleten….

(Előre bocsátom: TUDOM, hogy már rég nem „400 ágyas” a neve, de minden pécsi így hívja, tehát én is….nem kérem ezt a hibát kijavítani….)

Valójában a múlt heti kórházi-ügyeleti tapasztalataimról akartam bővebben beszámolni – de menet-közben valahogy elment ettől a kedvem. Néhány gondolatot, melyek a 6 órás várakozás alatt felmerültek bennem, azért leírok:

Pécs lakos-száma 150.000 fő. 

(Felnőtt) Háziorvosi ügyelet hétköznap 15 órától reggel 7 óráig, hétvégén pedig 0–24 óráig a 400 ágyas klinikán van, csak néhány speciális szakterület – gyermekgyógyászat, szülészet, fül-orr-gége, fogászat, urológia – kivétel ez alól.

A sürgősségi ellátás is itt van, (=400 ágyas) tehát elvileg bármi olyan (bal)eset  történik, ami sürgős beavatkozást igényel, ide hozzák. Sajnos azt nem tudom, hogy mekkora terület tartozik hozzájuk, de NEM CSAK Pécs városa, hiszen a  sárga mentőhelikoptert sokszor látom repkedni (ez hozza be a sürgős eseteket).

Hogy ebben a nagy városban miért csak egy ilyen hely van – arra én nem tudok válaszolni. Ottlétem hosszú órái alatt az sem derült ki, hány orvos van ott. Mondjuk én mindösszesen kettőt láttam, aki orvosnak nézett ki (=fehér köpeny) + az én kis rózsaszínblúzos, néha ki-be futkosó ujj-varró doktornőm. (Csak hárman lennének ? Akár ez is meglehet….)  De hogy az orvosok itt halálba vannak fárasztva, az biztos. Persze hallom én, hogy bent a kórházban se sokkal jobb a helyzet, sőt, néha az SZTK-ban sem. (Tudom, ennek is más ma a neve…nem érdekel !)

No, az én esetem csak röviden: beérek fél 6-kor, átvérzett konyharongyba  csavart, csúnyán elvágott ujjam mutogatva… Elveszik a papírjaimat, kapok egy karszalagot, s mondják, foglaljak helyet.

Nem néz meg senki…… az adminisztrátort csak a TAJ kártyám érdekli.

Van egy óriási várócsarnok,  de se egy kijelző se egy hangosbemondó… Ülnek a népek apatikusan és várnak…. várnak, hogy egyszer kijön egy pirospólós asszisztens és szólítja őket. Persze nem hallják. Akkor kicsit hangosabban mondja, majd kiabálva….

Kérdezem ez így jó ?

Nem várok választ. Erre a kérdésre SEM.

Aki egyedül van, nem mer elmenni 3-4 óra várakozás után pisilni, mert hátha akkor hívják. A földszinten egy ital-automata van – ami véletlenül épp nem működik. A legközelebbi áruházba - aki egyedül jött – természetesen vagy nem is tud, de ha tud, akkor meg nem mer elmenni, mert hátha épp szólítják. Tehát se szomjas, se éhes  ne egyen az, aki az ügyeletre ment/került és hosszú órákon át várakozásra kényszerült..

Ülünk némán és várunk….

„Állni látszék az idő’”.

Valahogy „természetes”, hogy a hülye motorost, aki 130-cal száguldva felbukott, azonnal beviszik. Hátha meghal – ki tudja, kár-e az ilyen őrültekért ? De jó, vigyék be…

Az is „természetes”, hogy a rendőrök ottlétem alatt 3 embert is hoznak (1 előállított + 2 rendőr kombi) – azok is azonnal bekerülnek. A rendőrökre szükség lehet másutt is….

A kis hülye sebesültek meg csak várnak türelemmel. Az öregasszony sípcsontjára ráesett valami deszka, lenyúzta csúnyán, öregember nem beszél, nem tudjuk mi történt az otthon  ügyetlenül bekötözött és már átvérzett karjával, fiatalember levágta a hüvelyujja hegyét, amikor én odaértem, ő már 4,5 órája ott ült….Ja, és ott ülök én is, a véres konyharuhával az ujjamon.

Vannak másféle betegek is, akiken nem látszik a baj – ki tudja miért kerültek ide… van, aki szemmel láthatóan nagyon rosszul van, egy részüket valami tolókocsi-félére fektetik, más részük kókadozva széken ül. (Mellesleg aki kitalálta, azt ültetném 5-6 óta hosszat ezeken a dizájn székeken….)

A  pribékek (akarom mondani biztonsági őrök) időnként végigsétálnak a hosszú termen és megpróbálják a betegek kísérőit kiterelni. Ez max. 5 percig eredményes,  miután az őr elmegy, azonnal mindenki visszamegy a betegéhez.

Tessék mondani, ez nem természetes ??? (O.K. egy egész cigánybanda ne jöjjön, de egy fő kísérő ???? Olyan szörnyen érthetetlen kívánság lenne ez ? Orvosok és építész tervezők részére ???)

És akkor éjjel ¼ 11-kor engem is szólítanak… Komolyan mondom, az egész művelet, a fertőtlenítés, 4 öltés, kötözés nem tartott 15 percig. Az asszisztensnő olyan ingerült volt, hogy azt hittem, ha ránézek, azonnal kap egy szikét és levágja a fejemet, de minimum leragasztózza a számat. A szegény kis doktornőn meg  látszott, hogy feszült, ideges, fáradt. Én hülye, kérdeztem, hogy mennyi van vissza a 8 órából, hogy leteljen a műszak ?

Mire rám nézett és visszakérdezett? Nyolc ? Nem nyolc. A 24-ből van még vissza… Azt nem mondta mennyi…

Na, itt be is fejezem. Összevarrta az ujjamat, én meg hívtam egy taxit és nagy urasan hazaautóztam – csodás első élményeimmel a 400 ágyas ügyeletéről.

Az Isten adja, hogy ide többet a lábamat ne kelljen betenni, se gyalog, se tolókocsival, se helikopterrel.