Ha kicsit visszakeresel a blogomban, láthatod, hogy én se vagyok mindig a „top”-on. Don Ofrio, a sebek - ha lassan is - de /be/gyógyulnak… Ez nem 2 hónapos tapasztalat…. Amúgy tegnap a réten leültem egy lóherésbe. Megpróbáltam szemügyre venni, hogy azon az 1 m2-en, mi minden található. Tudtam én, hogy nem 3 féle fű és 2 féle bogár lesz, de magam is meglepődtem az eredményen. Próbáld ki ! Még akkor is érdekes, ha nem ismeri az ember az összes növény ill. rovar nevét. A legkedvesebb a butácska pillangó esete volt. Sütött a nap, virág-mintás dzsekimet levetettem, magam mellé tettem. Egyszer csak megjelent egy lepke, s izgatott csápolással megpróbált nektárt szippantani a „virágaimból”. Mosolyognom kellett. Nos, néha ennyi is elég, hogy az ember kicsit jobb kedvre derüljön.
WEÖRES SÁNDOR: ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját
ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése