Kun István: Tulipánok – akvarell (Alcim: Velem csoda történt...)

Nem vagyok olyan „nyerős, szerencsés, találós” fajta. Lottót se veszek már nagyon régóta, mert 25 év alatt kétszer volt kettesem. Aztán itt van, egyszer csak mégis megtörténik…

Egy felújítás alatt álló házban jártam nemrég, megszemlélve a várható átalakításokat, egészen ici-pici irigységgel a szívemben, hogy na, nekem már ilyesmire se lesz lehetőségem (= újjávarázsolt önálló családi házba költözés). Megnéztünk mindent, szobákat, amerikai-konyhás nappalit, irigylésre méltóan nagy spájzot, a most még rendezetlen, de már eltervezett szépségű kertet és hát igen, lementünk a pincébe is.

A régi lakó hagyott ott lim-lomot, bár nem sokat, mert úgy szólt a megállapodás, hogy mire az új vevő mesterei megjönnek, legyen eltakarítva minden. Hát a pincében ottmaradt azért a hurkatöltő, meg néhány másféle kacat, és egy ócska, poros-koszos, üvegezett kép is. Mivel épp szükségem lett volna valamilyen dekorációra az újjá varázsolt előszobámban, kértem, adják már nekem ezt a képet. Gondoltam, lemosom, megtisztogatom – tulipánok voltak rajta, az még a koszon át is látszott – és ha a kosz-lepucolás után is megfelelőnek találom, akkor felteszem.

Már amikor kihoztam a pincéből és jobb megvilágításba került (ne vegyétek dicsekvésnek), de én már akkor láttam/gondoltam, hogy ez nem valamiféle műkedvelő mázolmány. Egy tehetséges kéz rajzolta tulipáncsokor lesett ki a poros üveg alól. Még arra is meg mertem volna esküdni a stílust látva, hogy (akkor úgy gondoltam) az 1950-es években festették.

Itthon aztán szépen megtisztítottam, és akkor ragyogott fel az akvarell igazi pompájában.

(A fotó – szokás szerint – gyenge)

Gondolhatjátok, azonnal a szignót néztem, és első már olvasatban is Kun-nak olvastam, 1964-es dátummal. Ennek alapján ültem a gép elé keresgélni, hogy ki is lehet a festő. Szinte azonnal rátaláltam, a zavart  egy ugyancsak Kun István néven futó 1964-ben született „festő” keltette – (Nem is értem, hogyan lehet/szabad azonos néven futni két ilyen embernek …de ez nem az én dolgom)

Szóval, én úgy gondolom, a pince porában én egy márkás akvarellt találtam, melynek festője Kun István volt.

Kevés  dolog van róla a neten, képe is mindössze négy.

Ennyit lehet megtudni róla:

Kun István (Szászfenes, 1908 - Veszprém, 1980) művészeti tanulmányait Kolozsváron, majd Nagybányán kezdte, 1930-35 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt.

Az 1930-as évek elején állított ki először. 1938-39-ben ösztöndíjasként Itáliában, Rómában tanult, a Velencei Biennálé résztvevője volt. 1947-ben telepedett le Baján, ahol a művésztelep tagja, a Rudnay Gyula vezette Képzőművészeti Szabadakadémia tanára volt.

Művészetében az alföldi festészet hagyományaihoz kapcsolódott: tájképeit, portréit biztos rajztudás, balladai hangvétel, visszafogott kolorit, hűvös, távolságtartó előadásmód jellemzi.

Díjak, kitüntetések:

- a Szinyei Társaság kitüntető elismerése, 1937;
- Nemes Marcell-díj, 1938;
- Nemzeti Szalon "Magyar tájak" című kiállításának II. díja, 1939.

Szignója: 

 

http://img.budapestaukcio.hu/budapestaukcio/szigno/18097-alairas_18097.jpg

Tudom, hogy nem egy Rembrandt – de nagyon örülök a képnek is, meg a szerencsémnek is. Utána fogok persze járni, hogy jól tippeltem-e, csak még azt nem tudom pontosan, hol/kinél kezdjem, de majd erre is találok lehetőséget.