Olvasom, hogy….

"Az Eindhoveni Design Academy-n végzett koreai művész, Jihyun Ryou az élelmiszertárolás hagyományos megoldásit modern formába öntötte, és létrehozta fali tároló rendszerét. Ryou nagyban támaszkodott nagymamája – egy korábbi almatermesztő – és más felmenőinek a tanácsaira, hogy megszabadítsa az ételeket a hűtőszekrény rabságából."

További részletek itt:  http://www.tisztajovo.hu/technika/elelmiszertarolas-hutomentesen/2012/02/16

Jópofa, vagy akár mondhatom, hogy okos ötletnek tartom, főleg egyszemélyes háztartás esetén, ám egy 4-5 tagú család részére szükséges ételmennyiséget azért ezen a módon kissé körülményes lenne tárolni. Persze, azért ha lenne lehetőségem, biztos nevelnék télen fűszernövényeket a konyhaablakban én is. Nekem sajnos csak tavasztól-őszig van helyem ehhez, de még így is praktikus és jó dolognak tartom, arról már nem is beszélve, hogy az enyémek garantáltan növény-védőszer mentesek.

DE…
Nem is én lennék, ha nem jutna eszembe azonnal valami régi dolog egy-egy témáról. Mint most a hűtőszekrényről. Szóval majd 20 éves koromig egészen jól eléldegéltem hűtő nélkül. Mi több, 6 tagú családban. Mert nekünk bizony csak a hatvanas évek közepén lett hűtőnk.

Két változatával ugyan ekkorra már megismerkedtem, az egyiket Mohácson láttam, igazi „jeges” hűtőszekrény volt, ha jött a jeges a lovas-kocsijával hatalmas jégtömböket szállítva mindig vettek egy fél tömböt, azt (legalábbis így emlékszem) kisebb darabra törve betették a hűtőszekrénybe, s míg el nem olvadt, nagyon is jól megfelelt a célnak. Sosem volt benne sok étel és sosem állt ott napokig semmi. Mellesleg én még emlékszem arra, hogy Pécsett is járt jeges kocsis, „Jeget, jeget!” kiabálva. Nem csak magánszemélyek, hanem még  vendéglátó helyek és boltok is tőle vásároltak. Az óriási téglalap alakú jégtömbök vastag vászonpokróccal voltak letakarva. Szemem előtt az egész…

Szóval nekünk otthon ilyen sem volt, viszont volt egy  fantasztikusan jó, félig földbe épített spájzunk (=éléskamránk  mondom azok kedvéért, akik ezt a szót már esetleg nem ismernék). És nem emlékszem, hogy bármiféle tárolási problémánk lett volna. Igaz, másak voltak az étkezési szokások, hogy a vásárlási lehetőségekről már szó se essen…

És igen, láttam az ötvenes években (azt hiszem) egy Szaratov-ot, ami abban az időben tényleg csak a gazdagoknak volt. Erre is jól emlékszem, a Magaslati úton lakott öcsém  egyik osztálytársa B. Kati, s  amikor náluk jártam, először nem is tudtam mi az a hatalmas fura szekrény ott az előszobában ? Aztán kiderült, hogy ez egy hűtőszekrény.

Albérletes éveimben még ha lett volna is hűtőm, nem lett volna mit beletenni, így hát, ha jól emlékszem 1972-74 környékén vettem az elsőt. Na de azóta… Azóta nehezen tudnám elképzelni az életemet nélküle,  különösen a mélyhűtő nélkül, ami igazi kincseskamra, szűkös, vagy jeges napokon meg különösen….

Vagyis elismerem: elkényelmesedtem, és bármilyen szép is volt az a gyerekkor, bizonyos körülményeit nem vágyom vissza. Lehet azonban, hogy a jövő generációi majd újra meg kell ismerkedjenek azzal a világgal.