Klimo György pécsi könyvtára

Régóta készültem erre a látogatásra, valahogy mindig elmaradt. Tegnap aztán végre – jó időben, épp 10 órakor - léptem be hajdanvolt általános iskolám kapuján. Ma ez az épület az Egyetemi könyvtár része. Őszintén szólva a földszinti részt fel se ismertem, nagy örömmel állapítottam meg viszont, hogy az emeleten, ahol a 2. és 3. osztályt jártam, bár voltak átalakítások, de az emlékemben élő képhez azért nagyjából hasonló maradt az elrendezés.

A „látogató csoport” mindössze 3 fős volt, és mindezek ellenére egy igen lelkes, alapos tudású könyvtárost kaptunk vezetőül. Mindent elmesélt és mindent  megmutatott. Igazán kellemes, hasznos  órát töltöttünk vele. Pécsieknek és nem pécsieknek ajánlom ezt a gyűjteményt szíves figyelmébe !

Az alábbi szövegrészeket innen másoltam: http://kulongyujtemenyek.lib.pte.hu/kk-klimokonyvtar   Rövidebben, jobban nem tudnám elmondani. Érdemes végigolvasni, de  „eredetiben” valóban lebilincselő élmény.

A Pécsi Püspöki Könyvtárat, a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának közvetlen jogelődjét Klimo György pécsi püspök (1751-1777) alapította meg 1774-ben, és tette nyilvánossá mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként. A könyvtár eredeti helye a püspöki palota dél-nyugati szárnya volt. A püspök tervei szerint újra akarta alapítani az 1367 és 1543 között Pécsett működő egyetemet, s könyvgyűjteményét is ennek jegyében alakította ki. Ezt mutatta a könyvtár gyűjtőköre is, hiszen megtalálhatóak voltak itt a 18. századig létrejövő összes tudományág alapvető kötetei: a teológia, az orvostudomány és a jogtudomány mellett a történelem és segédtudományai, a természettudományok, nyelvészet, valamint az irodalomtudomány jelesei is.

Az egykorú és a múlt századi források újfent hangsúlyozzák a könyvtár nyilvános, mindenki számára hozzáférhető jellegét. A Klimo által kőbe vésetett latin nyelvű könyvtárhasználati szabályzat 1774-ből való, s tartalma szerint csak háromféle ember nem léphetett be a könyvtárba: az „idiota”, vagyis a tanulatlan, írástudatlan ember, a „famulus iners”, mai szóval közveszélyes munkakerülő, s végül a „fabulator”, a fecsegő. Tehát szó sem volt semmiféle megkülönböztetésről, korlátozásról, amely az egyes könyvtárhasználók vagyoni helyzetére vagy társadalmi hovatartozására utalt volna. Csak a műveltséggel, a kultúrával való elkötelezettség és a jólneveltség hiánya volt tehát kizáró tényező a püspök szemében, amely akkoriban igen haladó szellemű magatartás volt.

A könyvtár 1774-ből származó latin nyelvű használati szabályzata – szintén márványba vésve – pontos instrukciókkal szolgált a könyvtár használói számára:

„A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj. Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned és bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyvre ne könyökölj, papirost se tégy reá és jó messze, jobb felől tartsd a tintát meg a porzót. Ostoba, üres fecsegő maradj távol. Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj. Elmenvén a könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felügyelőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban!” (Fényes Miklós fordítása)

A püspöki gyűjtemény 1760-as katalógusa is már ékes bizonyítékkal szolgál arra, hogy Klimo püspök szervezett működési körülmények között szerette volna tudni könyvtárát. Állományának áttekinthetősége és használhatósága a tudományágak szerinti csoportosítás révén nyert rendszerezett keretet. Nemes céljának feltárásaként bevezetőjében következőként üdvözli leendő olvasóit: „Nyájas olvasó, ez a könyvtár... nyitva áll minden tudományt kedvelő embernek, (...) nem a molyok és férgek, amint gyakran történni szokott, hanem a tudásra szomjasak számára gyűlt össze és nyílt meg... Nyájas olvasó használd ezt a könyvtárat (...) a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára.” (ifj. Entz Géza fordítása)

A bibliotéka nyilvánossága a szolgáltatások jellegével és a használattal is alátámasztható. Koller József, a püspöki gyűjtemény könyvtárosa, és neves történésze egy 1775-ös levelében körvonalazta a nyilvános könyvtár nyitvatartási rendjét: ez alapján megtudhatjuk, hogy a könyvtár hetente két napon volt nyitva, szerdán és pénteken 3/4 8-tól 12 óráig és délután 4-től 6-ig. A többi napon is lehetséges volt a könyvgyűjtemény használata, de már inkább csak a papi szeminárium tagjai számára. Több feljegyzés is alátámasztja, hogy a könyvtárból kölcsönzés útján, otthon is lehetett a köteteket használni.

A könyvgyűjtemény alapját Klimo György elődjének, gróf Berényi Zsigmond pécsi püspöknek (1736-1748) egy közel 3000, valamint a Székeskáptalan 1000 kötetes gyűjteménye jelentette. Ezután a püspök pénzt, időt és fáradságot nem kímélve gyarapította tovább könyvtárát. A könyvvásárlások főként Itálián és Ausztrián keresztül történtek, emellett jelentős európai gyűjtemények megvételével is gyarapodott a bibliotéka. Igen szép számú régi könyvet tudott megszerezni a püspök az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend könyvtáraiból. 1788-ban Pethő József kanonok hagyatékából, 193 kötettel bekerült a Francia Enciklopédia második kiadása is. A könyvek mellett jelentős ásvány- és érmegyűjteménnyel rendelkezett a püspöki könyvtár.

A püspök körültekintően ügyelt a gyűjteménye gyarapítására. Mivel egy leendő egyetemi könyvtár alapjait igyekezett letenni, tehát a könyvbeszerzésnél is elsődleges „célpontként” a teológia és liturgiai tárgyú könyvek mellé a tanítandó tudományágak szakirodalma került. A könyvkiadást elősegítendő, papírmalmot alapított a Tettyén, és Pécsre hívta Engel János József nyomdászt is. Halála után az őt követő püspökök próbálták könyvtára enciklopédikus jellegét fenntartani. Klimo püspök halála után (1777) a könyvtár nyilvánossága is csorbát szenvedett. Az őt követő püspökök nehezen tudták biztosítani a könyvtár folyamatos működését.

Az alapító halála után Esterházy Pál László püspöksége idején (1780-1799) a könyvtár csak kisebb mértékben gyarapodott, főleg egykorú francia művekkel, de az ő utódai már nem fordítottak figyelmet a könyvtárra, a vásárlások csökkentek, könyvtáros hiányában a nyilvánossága is korlátozódott.

A könyvtár második alapítójának báró Szepesy Ignác püspököt (1828-1838) tekinti, aki felépíttette az új könyvtárépületet. Ő alapította meg a jogi fakultás elődjét, a Püspöki Filozófiai és Jogi Lyceumot. Kérésére készült el a könyvtár első feltáró katalógusa három betűrendes és három tematikus kötetben, amelyet a püspöki könyvtár két könyvtárőre, Vojdás János és Gradwohl Eduárd készített el.

A könyvtár 1832-ben került át a püspöki palotából a mai Szepesy utca 3. szám alá. A könyvtár jelenlegi, klasszicista stílusú épületét Szepesy püspök építtette fel, Piacsek József tervei alapján 1830-ban a várostól kapott telken. A könyvgyűjteményt rokokó oromdíszítésű állványokon, barokk stílusban kialakított külön könyvtártermekben helyezték el, a könyvek kötése és mérete szerint rendszerezve. Az Aranyterembe kerültek a bőrkötéses, arany díszítőelemekkel ellátott gerincű kötetek; a középső terembe – a díszterembe – a Szepesy püspök által gyűjtött 4000 könyv, végül pedig a Hártyaterembe a pergamenbe kötött munkákat válogatták ki. A gyűjtemény a 19. század folyamán kiegészült a Székeskáptalan hagyatékaival, amelyek a hátsó kis szobában nyerték el végleges helyüket.

Szepesy halála után, Scitovszky János püspök idején (1838-1848) még gondosan gyarapították a könyvtárat. Ekkor kerültek a könyvállványokra az ókori és az egyetemes tudomány nagyjainak, valamint a magyar egyházi és kulturális életben jeleskedő személyek Bartalits Mihály szobrász által kifaragott mellszobrai is.

Scitovszky távozása után kevesebb figyelmet szenteltek a könyvtárnak, zömében csak hagyatékokból, és ajándékokból gyarapodott az állománya. A könyvek témája főként az egyházmegyei papság olvasási szokásait tükrözi: így útleírások, természettudományi és gazdasági szakkönyvek, valamint kortárs szépirodalom került a könyvtár állományába.

A gyűjtemény 1923-ban került a Pécsre menekülő pozsonyi Királyi Erzsébet Tudományegyetem kezelésébe gróf Zichy Gyula megyéspüspök (1905-1926) nagylelkű felajánlása révén. Így végre beteljesült Klimo püspök álma: egyetemi könyvtárrá lett könyvgyűjteménye. A Haszonkölcsön-szerződés alapján (1925) a könyvtár a mindenkori megyéspüspök tulajdona maradt, és az egyetem használati jogot kapott.

A könyvtár közel 35 000 kötetnyi könyvvel büszkélkedhet, ezen belül is nyolc kódexet, huszonhárom 15. századi ősnyomtatványt, közel hétszáz 16. századi antikvát, és mintegy tizenhétezer kötetnyi, 1851 előtt készült művet őriz. A könyvek nagyobb hányada latin nyelvű, de szép számmal találhatók német és magyar nyelven íródott munkák is. Kisebb számban képviseltetett nyelvek az olasz, a francia, a görög, a héber, a horvát, az angol, a spanyol, a portugál, a szlovák, a holland, az örmény, a cseh, és végül a lengyel.

A Klimo Könyvtárat jelenleg muzeális külön-gyűjteményként őrzi a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtára, de köteteit minden beiratkozott olvasó a kutatóteremben haszonnal forgathatja.

A végleges, immár teljesen nyilvános katalógus 2001-re készült el Móró Mária Anna főkönyvtáros munkája révén, így egyrészt az Interneten keresztül kereshetők a püspöki könyvtár kötetei; másrészt könyv-alakban is megtekinthetők. 

"Aranyterem"

"Hártyaterem"

Ez itt egy leltár, könyvszekrényenként és soronként összesítve, abból az időből, amikor még 17904 kötet volt csak...