Régi pécsi képeslapok között keresgéltem, és – habár azt hittem, már mindet ismerem,
ami fent van a neten, mégis csak sikerül valami újdonságot találnom, amivel
aztán egy egész délutánt eljátszottam…
Ez volt a kép:
Ilyen ma:
Azonnal, ráismertem, hiszen itt van tőlem 5 perce a ház,
számát sem tudom, hányszor sétáltam el előtte, mellette. Igaz ugyan, hogy a nap
állása nem kedvezett igazán a fényképezésnek, pontosan ugyanabból a szögből,
mint a régi fényképen nem tudtam lefényképezni, de nagyon igyekeztem, hogy jó legyen
a látószög.
A ház évek óta üresen áll, az összeomlásra várva. Én nem
tudom, ki mit gondol/érez ilyen házak láttán, de nekem minden egyes régi, összedőlőben
lévő ház valóságos fizikai fájdalmat okoz. Meg is lódítja a fantáziámat:
elmerengek, mi történhetett az örökösökkel ? Meghaltak és nincs már senki ?
Külföldön élnek és nem érdekli őket egy magyarországi örökség ? (Pláne ilyen állapotban…)
Nos, próbáltam Meisenzahl
lókereskedő után nyomozni a neten. (Mert
ez a ház az övé volt.) A név egy családfakutató zárolt oldalán szerepel ugyan,
de itt nem tudom megnézni. Ezen felül csak külföldön élő Meisenzahl-ok vannak
fent, képekkel, szövegben. De igazából nem tudtam meg róluk semmit. Sajnálom, hogy
nem találtam semmi magyar nyomot, mert csak megerősítette a hitemet, hogy ennek
a háznak semminemű reménye nincs arra, hogy helyrehozza bárki is. De azért arra
nagyon jó volt ez az egész, hogy elmerengjek, mi is történhetett a – vélhetőleg
– jómódú lókereskedővel, hogy még írmagja sem maradt az országban….
A fényképezés kapcsán aztán bebarangoltam az itt kezdődő
Erzsébet (volt Ullmann) telep pici utcáit.
A DGT (=Duna Gőzhajósási Társaság, a Mecseki Szénbányák
elődje) 1902-ben új lakótelep építését határozta el a Kispiricsizma dűlőben.
Először négy, majd hat utcát terveztek. A Marx és Hársfa út között, ezekkel
párhuzamosan haladnak a
Székely-Kun-Besenyő-Török utcák, ezekre merőlegesen a Jász utca és a Bányász
utca.
A házakhoz kertek is tartoznak. A telepet 1905-ben, az
építkezéseket szorgalmazó akkori vállalat vezérigazgatójáról, Erényi Ullmann
Lajosról nevezték el. 1938-ban a vállalat kérésére ezt Erzsébet királynőről
Erzsébet telepre változtatták. (
http://www.pecsibanyasz.hu)
Ez a 6 utcás kis telep, ha mesélni tudna, hát egy jó vastag
regényre-való telne ki tőle. A bányászok aprócska lakásait az évtizedek során
annyira össze-vissza-át-építették a tulajdonosaik, hogy valósággal egy
szövevényes „hálózatot” alkot ez a rész. Egy telken a per1per2perakárhány jelű házak….Cseppnyi és
most már többnyire garázsnak beépített előkerttel, s a ház mögött – nagyon
okosan egy akkora földecske, ami egy családnak anno biztos meg tudta termelni a
friss zöldséget.
Rengeteget sétáltam itt(is) anno Lilivel.
Hát így alakult át ez a délután a lókereskedő házának
lefotózásából egy kis bányászlakótelepen való sétává. Szeretem az ilyen
délutánokat….
Alább láthattok pár fotót Erzsébet-telepről:
Végezetül egy kép, ami a telep északi végében lévő kis parkból készült. A hihetetlenül beépült, Gyükés alatti, rigóderi völgy látható innen. (Jobb sarokban alul a fedett teniszpálya kupolája látszik.)
Ez pedig a ráadás. Tudod mi az „írmag” ? (Lásd fentebb: írmagja sem maradt.)