Találkozás

Majd negyven fok meleg. Már nem is rezeg, áll a levegő, mint egy betonfal. Ha kilépsz a ajtón, beleütközöl és úgy érzed, letaglóz. Legjobb a lesötétített szobában, 'lengemagyarban', a ventillátor közelében. Olvasol, tévézel, semmit se csinálsz, gépezel…Várod, hogy reggelből este legyen és fordítva. Aludni nem tudsz, fent lenni se jó. Semmi se jó.

És akkor érkezik egy E-mail: „Pécsett leszek 2 napot, találkozzunk !”

És már a sorok olvastakor örülsz, hogy kis időt visszarepülhetsz vendégeddel a múltba – mert tudod, ezért jön. Hatvan után - hetven felé egyre többször vágyunk vissza boldog gyerek- és ifjúkorunk színterére. Megfogyatkozik azok száma is, akikkel még meg lehet beszélni a régmúltat, akinek lehet mondani, hogy:  „Te, emlékszel, ott, akkor….”

Találkoztok és már nem izgat a forróság, már nem érdekes, hogy mi van adott pillanatban körülötted. Perceken belül – mint víz után epedő, medencét rég nem látott úszó – merültök el a mesében. Soroljátok az ismerősöket, a helyszíneket, melyek kedvesek voltak, s melyek egy része ma már fel sem lelhető, vagy nem felismerhető. Ti mégis látjátok azokat a régi, 40-50 évvel ezelőtti  képeket, ismerősök, barátok, régvolt hobbik, kirándulások, randi-helyek kerülnek szóba. És mondjátok, mondjátok lelkesülten, tudva, hogy a másik azonnal kapcsol, azt érzi/látja, arra emlékszik, amire te is.

Megfizethetetlen élmény.

Elmesélhetetlen öröm.

Köszönöm barátom ezt a találkozást.

(Hogy miért került ide ez a kép ? Nem is tudom. Talán azért, mert a sor(s)ok valahol mindig összeérnek.)

 Kép helye: http://www.levendulaszalon.hu