Majd negyven fok meleg. Már nem is rezeg, áll a levegő, mint
egy betonfal. Ha kilépsz a ajtón, beleütközöl és úgy érzed, letaglóz. Legjobb a
lesötétített szobában, 'lengemagyarban', a ventillátor közelében. Olvasol,
tévézel, semmit se csinálsz, gépezel…Várod, hogy reggelből este legyen és
fordítva. Aludni nem tudsz, fent lenni se jó. Semmi se jó.
És akkor érkezik egy E-mail: „Pécsett leszek 2 napot,
találkozzunk !”
És már a sorok olvastakor örülsz, hogy kis időt
visszarepülhetsz vendégeddel a múltba – mert tudod, ezért jön. Hatvan után - hetven
felé egyre többször vágyunk vissza boldog gyerek- és ifjúkorunk színterére.
Megfogyatkozik azok száma is, akikkel még meg lehet beszélni a régmúltat,
akinek lehet mondani, hogy: „Te,
emlékszel, ott, akkor….”
Találkoztok és már nem izgat a forróság, már nem érdekes,
hogy mi van adott pillanatban körülötted. Perceken belül – mint víz után epedő,
medencét rég nem látott úszó – merültök el a mesében. Soroljátok az
ismerősöket, a helyszíneket, melyek kedvesek voltak, s melyek egy része ma már
fel sem lelhető, vagy nem felismerhető. Ti mégis látjátok azokat a régi, 40-50
évvel ezelőtti képeket, ismerősök,
barátok, régvolt hobbik, kirándulások, randi-helyek kerülnek szóba. És
mondjátok, mondjátok lelkesülten, tudva, hogy a másik azonnal kapcsol, azt
érzi/látja, arra emlékszik, amire te is.
Megfizethetetlen élmény.
Elmesélhetetlen öröm.
Köszönöm barátom ezt a találkozást.
(Hogy miért került ide ez a kép ? Nem is tudom. Talán azért,
mert a sor(s)ok valahol mindig összeérnek.)
Kép helye: http://www.levendulaszalon.hu
Talán azért, mert a sor(s)ok valahol mindig összeérnek.)
VálaszTörlésIgen, jó hatással volt rám költői gondolataid. Ritka pillanataid íly remek leírásával jól indult az én napom is. Köszönöm. A belinkelt soraidhoz meg annyit: -bizony valahol összeérnek, még ha a valóságban a végtelenségig párhuzamosan futnak :-)))
Örülök, hogy sikerült egy szép programot kapnod és végre jó napod volt, amiből most egy darabig eléldegélsz, bármilyen meleg is van!:)
VálaszTörlés