„…Életre kelnek a képek…”

Két éve is megnéztem - élvezettel és örömmel - az  Alfons Mucha kiállítást, most se hagytam ki, habár az igazi „nagy” képek az előző alkalommal voltak itt.

Most a „főhelyet” néhány  Sarah Bernhardt-plakát kapta – okkal,  hiszen ezekkel aratta első sikereit az 1890-es évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet. Más, nagyméretű plakát is látható a kiállításon. 

      

 

Sokoldalú művész volt, illusztrált könyvet, étlapot,  tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket is. 

Nekem tetszettek a naptár-illusztrációk, de kedvesnek találtam a – valószínűleg – mesekönyvhöz készült képeket is, igazi mesébe illő csoda-alakokkal.

Sokféle téma volt most is, portrék is, és egy növényhatározóba készült lap - sajnos nem színes, viszont a kedvenc virágomról, az őszirózsáról: 

Természetesen most is „kiszúrtam” magamnak egy kedvencet, vagy négyszer visszamentem és percekig álldogáltam a kép előtt. Nem is saját fotót csatolok róla, (az enyémek a gépem és a helyszíni adottságok miatt sosem sikerülnek) – ezt a képet azonban mindenképp teljes pompájában szerettem volna megmutatni. A kép címe: Eliska

Az pedig egy különös véletlen csupán, hogy az a kis hölgy, akit már régóta a Zsolnay-galéria-beli nagy kiállítótérből jól ismerek, most ide került teremfelügyelőnek. Ránéztem kifelé jövet, és megkérdeztem: 

Mondták már neked, hogy te vagy Eliska ?  (Hihetetlen a két arc közti hasonlóság !)

Kissé elpirulva válaszolt, hogy igen, említették már páran…

Ugye, milyen különös dolgok történnek néha ?

Tényleg „…életre kelnek a képek.”

Eliska képe innen:

http://www.moravska-galerie.cz/media/622114/eliska-1932olej-na-platne-121-x-81-cmsign-vpravo-dole-mucha-32soukroma-sbirka-mucha-trust.jpg