A repülő

Néha gondolok rá, meg kellene kérdezni embereket, hogy mi jut eszükbe, egyáltalán meghallják-e, ha egy nagy motoros (és nem szuperszónikus) repülőgép húz el többezer méter magasan a házuk fölött ? Gyanítom, hogy a legtöbben meg se hallják, sőt különbséget sem tudnak tenni a gépek hangja között,  vagy ha mégis, semmi jelentőséget nem tulajdonítanak neki.

1945 áprilisában születtem, nem éltem meg bombázást – habár édesjóanyám hasában reszketve, néhány  „izgalmas” élményben azért volt részem. De nem hinném, hogy ott hallottam a gépzúgást, hanem inkább édesapám meséiből  maradtak meg első emlékeim. Valahol a blogban egyszer már megírtam a gépágyús tüzérek indulóját, s nem csak ezt énekelte, hanem  – nem tudnám megmondani miért – igen sokszor mesélt(ek) a háború(k) borzalmairól nekünk.

Nagyon korán kezdtem el  ilyen témájú könyveket olvasni, főleg  koncentrációs táborokról és a zsidók mártíriumáról szólókat. És később aztán láttam filmeket is, rengeteg dokumentumfilmet, mert a kitalált történetek nem nagyon érdekeltek. Nem vagyok képes azt a pillanatot meghatározni - de talán mégiscsak Apám lehetett, aki felhívta a figyelmemet, hogy milyen, amikor a magasban egy nagy motoros gép száll. Valószínűleg ő (ki más?) lehetett,  aki azt mondta, hogy hasonló volt a  bombázók hangja, amikor  kötelékben repültek támadásra… Ő, csakis ő mesélt nekem arról, miképp lőttek célba (emberekre) az alacsonyabbra ereszkedő vadászrepülők, a stukák, legnagyobb sikerrel persze a nyílt országúton álló konvojra, vagy a sínen veszteglő vonatra.(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ju_87 ) Egy biztos, örök életemben meglehetősen jó fantáziával rendelkeztem, én kisgyerek koromban is félelemtől összeszorult, dobogó szívvel „láttam” ezeket a mesebeli képeket.

Tény, hogy bizonyos  motoros gépeknek igen jellegzetes hangjuk van ma is. Nem fordult még elő, hogy ha meghallottam a hangját egynek, ne azonnal ezek a háborús dolgok jutottak volna eszembe. A lebombázott házak,  a lángoszlopok, a kézzel fogható félelem, a borzalom.

És lehet nappal, vagy mint most, éjszaka, azonnal éber leszek, fülelni kezdek, honnan jön, merre halad, átrepül-e fölöttem, vagy kikerül ?

És ha eltűnt a zaj a légben/éjben – csak akkor tudok megnyugodni.

Hát igen, hiába születtem békében, belém-kódolódott a félelem a háborútól mindörökre.

Kép: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=36675