Képek, gondolatok

Nagyobb térképre váltás
(Bükkösdtől kicsit feljebb, balra, az "A" betűnél egy ovális völgyben van Gyűrűfű - a térképet kinagyítva jobban látod.)

Rosszul aludtam. Mert már lefekvéskor azon törtem a fejemet, hogy mit, mennyit írjak meg majd abból a mérhetetlen sok, bennem föltornyosult gondolatból, élményből és érzésből, ami tegnap délután-este ért. „Esemény” volt ugyanis.

A csoda gondolta, hogy barátnőm kedves invitálása: menjek velük Gyűrűfűre, majd ilyen érzelmi- és gondolatzavart okoz bennem. Szóval eljutottam végre arra a bizonyos világvégi helyre, ahová régóta vágyódtam, csak nekiindulni nem volt merszem....Most még csak félnem sem kellett, hogy a vadonban utat tévesztünk – és mégis keserű a szám íze…..

Az első dolog  maga a bekötőút. Inkább terepjáróval ajánlott, szórt-köves, gidres-gödrös, rettenetes. A hidak igen rossz állapotúak. Útjelző tábla persze sehol.

Akárcsak Püspökszentlászlón, az autót itt is kint kell hagyni a falu előtt valahol egy réten. (Nem tetszik, de megértem.) „Természetesen” csak  rovásírással van (valószínűleg) a településnév kiírva.

Ahogy áthalad az ember egy keskenyebb erdősávon - ami mint egy kerítés, eltakarja a völgyet – szép látvány tárul szemünk elé. Lankás dombok, egy lapályos völgybe összefutva, erdőkkel koszorúzva.

Akit ez a település és története részletesen érdekelne, itt szinte minden elolvasható róla: http://www.gyurufu.hu   (Az ide írt megjegyzésemet is töröltem utólag...)

A táj valóban gyönyörű és ha valahol, hát itt aztán tényleg lehetne éjszaka a csillagos eget csodálni.

Részt vettünk a meghirdetett  „falubejáráson” – ami mindössze két ház bemutatására szorítkozott – ezért is vagyok nagyon óvatos, hogy a véleményemet általánosítsam. Tény és való, megpróbálkoztak természet- és környezetvédő módon építkezni és élni: ősmagyar módon.

Nekifogtam én többször is,  hogy részletesen leírjam a gondolataimat, de nem akarnék senkit se megbántani. Az itt élőket sem. Megvan az egészről a véleményem, szóban bárkivel megosztom, ha esetleg kíváncsi lenne rá valaki.  Nekem óriási csalódás volt. Vagy talán nem is csalódás, csak ismételt szembesülésem avval a ténnyel, hogy én bizony  nem ide tartozom.

Komolyan mondom, még éjfél után is azon járt az eszem, hogy miféle nép is ez a magyar ? Aztán azt kérdeztem magamtól, mit is nevezünk „európainak” ?

Na, legyen elég ennyi. Inkább mutatok pár képet. Nem mentegetőzés, tény: későn értünk ki, már nem nagyon volt elég világos a fényképezéshez.

 

 Jurták a Mecsekben !

Helyiek a látogatók között

 A bemutatott öko-házak

Ilyen a vert vályogfal

 Víztároló medence

A vályogtégla készítés menete

Bealkonyodott....