Új tárlat a Zsolnay galériában

A Duna-menti országok fiatal festőinek nyílt nemrég kiállítása a Zsolnay galériában. A program valójában már 2011. októberében indult Németországból és 2013-ig az összes Duna-menti országban bemutatásra kerül.

(Csak párhuzamként említem meg, hogy volt ilyen zenei gondolat is anno, azt hiszem Linzből indult és a Fekete tengerig hajózott egy bizonyos Hubert von Goisern és több helyen tartott koncertet, megpróbálva ezzel is összefogni a Duna-menti népeket. Nem tudom, van-e ember rajtam kívül, aki emlékszik még egyáltalán a nevére… Múló dolgok ezek….)

Nem szoktam hazudni, tehát töredelmesen bevallom, szerintem eddig ez a leggyengébb tárlat. Vagyis hát őszintébben: nekem nem tetszik. Mindösszesen egy, azaz egy  (számomra is meglepő, nagyon sötét tónusú) kép-pár nyerte el a tetszésemet, meg na jó, tegyem hozzá, hogy a ködös mezei rét is tetszett. A toll-kép talán mint matéria volt érdekes, eddig nem láttam még ilyent. De a többi mindenféle tekintetben csillagévnyi messzeségben van tőlem… Ami persze se nem baj, se nem szégyellem. Én már csak ilyen vagyok és nem hinném, hogy megváltozom.

Még mindig felháborítónak, idegesítőnek, a környezethez méltatlannak tartom a kiállító tér melletti kocsma hangos zenéjét. Hát én nem kérnék ebből, a szemem élvezetét zavarja a fülembe szűrődő zaj. De valószínűleg egyesegyedül én vagyok így ezzel, mert ha mást is zavarna, akkor talán tennének róla, hogy az amúgy magukat az üresség miatt halálra unó büfések másvalami, csendesebb dologgal töltsék ki munkaidejüket.

Na, ennyi elég is lesz. Ha jót nem tudok írni, több rosszat már nem írok.