Ma 23 éve váltunk el egymástól – 13 boldog év után.
Nadányi Zoltán: Kiskutyám
halála
Kiskutyám, hogy vergődtél az ólban,
már bomlottan félig. De ha szóltam,
megismertél. És vártad és kérted,
hogy segítsek. Nem tettem meg érted.
És reggelre a halál megváltott
és rámhagytál egy bús tanulságot:
annak szabad csak nagyon szeretni,
aki ölni is tud és temetni.
Kapuban már nem várnak, vigyáznak.
Üdvözlete jött elém a háznak,
ha te jöttél. Lelke és hűsége
és szerelme. Most már vége, vége.
Gyanakodva fordulok be, fázva
a közömbös, néma, hűtlen házba.
És az ajtót lassabban teszem be.
Ha bejönnél, az jutott eszembe.
Kiskutyám, hogy sajnáltalak, látod,
hogy oly lentről nézed a világot.
De azóta te vagy magasabban.
Nagyranőttél. Mert én hiszek abban.
Szabadultál furcsa hüvelyedből,
nagy hűséged a kis kutyafejből.
Bejöhetsz az ajtón, elkísérhetsz
a kapun túl. És hozzám is érhetsz.
Kóborkutyák járnak és az éjek
oly ijesztőek néha. De nem félek.
Nekem mindegy. Járom a világot
és nem félek. Csak neked kiáltok.
Mi is mindig megemlékezünk Róluk, azt hiszem, így van ez rendjén, hiszen a család részei voltak.
VálaszTörlésAz én történetem, bár a dátumot nem tudom, utcánkban az idős ( süket is) kutya "elkóborolt" és a vonat elütötte. Effi-volt a neve és magyar vizsla. (Igaz, csak kerítésen át,de jó kapcsolatot tartottunk 2003-tól kezdve)
VálaszTörlés