Nézem a wikiben,
hányféleképp hívják: csipke, csitkenye,
hecsedli, hecse(m)pecs, seggvakaró. (Ez utóbbit, esküszöm,
életemben nem hallottam még….)
Mi mindig is hecsedlinek hívtuk. Sosem szedtük, mindig a
piacon vettük a félig már feldolgozott, átpasszírozott sűrű levet, amit aztán
tovább kellett sűríteni, ill. cukorral felfőzni.
Dacára, hogy tudom, ebben az állapotában már szinte semmi
vitamintartalma nincs, mégis delikatesznek számít. Annyit kell vele vacakolni
! Még akkor is, ha nem magozom ki,
megpucolgatni minden egyes szemet, felfőzni, és legfőképp átpasszírozni. Nem
kis munka…
Meg fogom mutatni, mennyi bogyóból, mennyi lekvár készül –
igen szegényes az arány…
Mindig elgondolkodom, hogy a boltokban 5-600 Ft-ért
kapható kb. 25 dk-os üvegekben mi lehet
? Mert hogy hecsedliből nagyon kevés, abban biztos vagyok.
Itt látható, hogy messziről úgy tűnik, tele a bokor, aztán ha közel mész, kiderül, hogy a zöme befőzésre alkalmatlan...
Van a Gyükésben valami betegség, ami miatt
igen sok termés még beérés előtt tönkremegy. Messziről piroslik a bokor aztán
közelről meg látszik, mennyi a hibás, beteg szem. Régen igyekeztem csak az
u.n. első, vagy egyes(=egyedül álló)
virág bogyóját szedni, de ez egyrészt hosszantartó munka, és mindig
elvesztem a türelmemet. Viszont a második-harmadik-sokadik virág termése mindig
kisebb, mint az elsőé. Sebaj, ha van belőle sok…
Ez volt a kiindulás: 3,5 kg.
A felső kép a főzés kezdetekori mennyiség, a második a befejezés előtti állapot...
Végül is nem számoltam utána, hány órát fődögélt, de elég sokat, mire
besűrűsödött. (Ehhez azt azért tudni kell,
– mondom annak, aki életében ilyen még nem csinált – ahhoz, hogy le tudd
a megfőtt magokat passzírozni, vizet kell hozzáadni és valójában ezt kell aztán
elfőzni, mert különben híg marad a lekvárod.)
Dunsztolásra előkészítve
Bosszankodom kissé, mert pont a legfárasztóbb, leghosszabb
ideig tartó fázisról nem csináltam fotót, nevezetesen a megfőtt bogyók
átpasszírozásáról. Pedig rohadt nehéz ! Annyi erőt, energiát, időt vett el,
hogy már csak az órámat néztem, hogy odaérjek Dr.Vizi E.Szilveszter prof
előadására a PAB székházba. :- )
„Agyunk működésének
titkai, gyógyszeres befolyásolásának lehetőségei” volt a címe. Mellesleg
rengetegen voltunk s emiatt aztán akkora szerencsém volt, mint még soha: nem a
„normál” előadóteremben, hanem egy külön szobában foglalhatunk helyet, vagy
30-40-en, ahol nagy tv képernyőn keresztül láthattuk/hallhattuk az előadást. De
ez a terem maga volt a csoda ! Jártam én ugyan már ebben az épületben, de
természetesen nem minden szobájában. Gyanítom, rejteget ez még titkokat. Nem
tudom, nem kerestem utána, (lehet, volt már ilyen) de jó lenne, ha ilyen
helyekre az érdeklődők néha-néha látogatás-szerűen bemehetnének.
Akit esetleg érdekelne az ilyesmi, a kültéri- és épületszobrokat itt láthatja:
Bocsánat ezért a kis kitérőért...
*************************
„Természetesen” a Gyükésbe mentem hecsedlit szedni, hiszen örök idők
óta ott gyűjtöttem be a lekvár-főzéshez szükséges anyagot. Elképesztő a rét ! A
veresgyűrű sombokrok csonttá száradva, a fákról a levelek jó része már
lehullva. Pl. galagonyát egyáltalán nem lehet szedni, mert részben alig van
rajta termés, részben ezek a bokrok is többségükben kiszáradtak. Gyilkos nyár
volt !
A vadak lejárnak továbbra is, számtalan vaddisznótúrást
láttam és egy őz, vagy szarvas viszonylag friss nyomát is a sárban. Nagyon
sokszor eszembe jutott ezen a nyáron: hová járnak inni ezek a szerencsétlen
állatok ? Azt – gondolom – nem kell mondanom, hogy a patakban egy csepp víz
sincs….
Befejezésképp néhány gyükési kép:
Kiszáradt bokrok...
Őz és kutya lábnyoma a sárban, ill. vaddisznótúrás, melyet épp egy vadjárta ösvény keresztez.
Itt látható, hogy miért hívják ezt a fát ezüstnyárnak....(az egyik kedvencem)
Hogy miképp nőtt ki a rét közepén ez az egyetlen őzláb, az számomra rejtély...
A pécsbányatelepi gesztenyés kis templomának tornya látszik a fák fölött
Az út, melyen sokat jártam, az út, ahol boldog voltam....
A pécsbányatelepi gesztenyés kis templomának tornya látszik a fák fölött
Az út, melyen sokat jártam, az út, ahol boldog voltam....
Nem tudtam hogy ilyen sok neve van:)
VálaszTörlésSzerintem azért megérte, jók lesznek azok a kis üvegek majd a télen, de tényleg elég hosszadalmas munka! Seggvakarónak szomszédunkban Somogyban is hívják. Én ezeket a neveket találtam, van jócskán: csipkerózsa, hecseli, hecsedli, hecserli, rózsabogyó, pecs, bucske, bücske, bütyke, seggvakaró, seggvakarcs, istengyümőcs, vadrózsa, csipkefa, szaragógya, szagrógya, bicskerózsa, csitkenye, csitke, csipka, hecse, hecse-pecse, hecsebokor, tüvisfa hecsempecs, csicskenye, csipkebokor
VálaszTörlésNálunk találós kérdésnek adták fel: Kívül bőrös, belül szőrös. Miaz? - Erre volta helyes válasz a csipkebogyó. Gyerekkoromban én is sokat gyűjtöttem, és nálunk sem lett nagy mennyiség. A szomszéd néni tököt főzött bele, mert az semleges ízű és úgy szaporította meg a lekvárt. Az íze annak sem volt rossz.
VálaszTörlésElképzeltem a kamrádat.Van a polcok szélén csipkés papírszegély?:-)
VálaszTörlésMert úgy az igazi.
kisbela
kisbela: nem, nincs csipkés papírszegélyem, de rogyásig vannak a polcaim most már mindenféle finomsággal teli üvegekkel :-)
VálaszTörlésÖrömmel láttam, csak-csak jutott eszedbe,hogy az idén akkora szárazság volt (meg meleg) -állítólag 1901-óta a "legnagyobb" (említették a tv-ben)- szóval majd minden "termés" minősége sokkal rosszabb volt. (Meglepett, hogy tegnap 100Ft/db. áron vettem igen szép ( még "tejes" ?) kukoricát.)
VálaszTörlés[ hagyján a csipkés papírszegély... "volt barátnőm"...még valamilyen színes vászonnal (?) is "feldíszítette" az üvegeket...+ madzaggal átkötve... ] ...