Ha ősz, akkor Magyaregregy...

A Google térkép buta és olyan makacs, (vagy én vagyok teljesen hülye és béna) hogy több, mint egy órai kísérletezés után felhagytam a próbálkozással. Pedig szerettem volna megmutatni, merre is jártunk ma délután. 

Valójában nem volt nekem újdonság ez az út, hiszen többször is megtettem már – mégis minden alkalommal elámulok szépségén. Forgalom semmi, igaz az úttest több helyen igencsak rossz állapotban van, de mivel nem kellett sietnünk, szépen, óvatosan csorogtunk át a zötykölődős szakaszokon. Pécsről Hirden és Hosszúhetényen át  mentünk Zobák pusztáig és itt jobbra tértem le egy erdei útra. A Google térkép ezen csak egy darabig enged „menni” – aztán épp ott, ahol az egregyi várhoz vezető útba torkollik ez az erdei út, ott megmakacsolja magát és nem enged tovább menni. A kis hülye nem tudja, hogy ott pedig igenis folytatni lehet az utat, le egészen Magyaregregyig.

Mindegy, azért ilyen hiányosan is felrakom ezt a térképrészletet, a követezőn pedig megmutatom az utunk második felét. Ez se tökéletes, hiszen képtelen voltam azt dokumentálni, hogy bent jártunk a faluban is és az első térkép végpontja, meg a másodiknak  kezdete sem egyezik.

Hát én már csak ilyen bután fogok meghalni…. 

Nagyobb térképre váltás



Nagyobb térképre váltás

Válts nagyobb térképre és a kurzorral mozgasd a térképet úgy, hogy lásd a kékkel jelölt útvonalamat.
Nem lehetetlen, csak kissé körülményes a térképen az útvonal megtalálása. Tényleg nem tehetek róla, különbet nem tudok produkálni....

Bosszús is voltam és elkeseredett is. Kb. negyedszer járok a várnál és eddig még egyszer sem sikerült bejutnom. Dacára, hogy a neten az az info van fent, hogy április 15-október 15 között K - V : 9.00-17.00 óráig  nyitva van és csak hétfő a szünnap.

Info innen:  http://www.magyaregregy.hu/page.php?22

Nem csak hogy zárva volt, de egy nyavalyás fecni sem jelezte, hogy miért is van bezárva. Már ott fent is elöntött a méreg, de amikor egy busznyi iskolással találkoztunk, majd egy osztrák házaspárral, s nekem kellett szégyenkezve megmondanom, hogy a vár zárva van és nem tudni miért – akkor lettem csak paprikás igazán.

Hát ez nem jött most se össze…
Gondoltam, akkor megnézem, amit a fenti lap ajánl még: az Arnold házat. http://www.magyaregregy.hu/page.php?21   Itt meg van adva két telefon, egyiket sem vette fel senki. Igaz, péntek délután volt, úgy 3 óra felé….

Néhány kép a vár lépcsőjéről, belesve a zárt kapu mögötti udvarba, ill. kilátás a várkaputól. (A folt az égen nem UFO. Nem tudom mi. Tán az ujjam nyoma.....)

Azt már nem is mondom, hogy ezek tetejébe a fényképezőakkum is felmondta a szolgálatot… Eléggé el voltam keseredve, hogy ennyire nem akar ez a program ma sikerülni….

A szerencse azonban forgandó. A kisboltban kaptam (ha akkut nem is, de) elemet a gépembe, és megtudtuk, hogy a szomszédos cukrászdában talán tudunk intézni valamit az Arnold ház meglátogatása ügyében. Végül egy nagyon készséges falubeli vendég hívta fel a polgármester asszonyt és mesélte el neki kudarcainkat. Tőle azonnali segítséget kaptunk, máris küldi a tájházat ismerő munkatársát, ill. elmondta,  sajnálja, hogy a várba nem jutottunk be, ez azonban nem a falu, hanem az Erdőgazdaság kezelésében van.

Mire megettük a fantasztikusan finom, meleg sajtos kifliket, amit a cukrászdában készítenek, már ott is volt segítőnk, akivel elmentünk megnézni a falu egyetlen nevezetességét, az Arnold házat.

Mérgelődésem híre eljutott a  vár őréhez, vagy nem is tudom minek nevezzem, ügyeleteséhez, aki szintén odajött a presszóhoz és megpróbálta elmagyarázni, hogy miért is volt ma bezárva – de nem nagyon értettem, a dolog lényegét. Egy biztos, megmondtam, hogy legalább egy elnézést kérő papírfecnit kitehetett volna…

Az is kiderült, hogy holnap falunap, szüreti mulatság van,  van és minden épkézláb ember erre készül.

Az Arnold házi vezetőnkkel és magával a házzal viszont nagyot nyertünk !

Egyrészt szinte mindent megtudtunk. Az egykori mészárszék és kocsma a falu központja lehetett hajdanán – sok helybélinek adva egyben munkalehetőséget is.   A család igen szorgos, dolgos volt és ami a múlt századi berendezésekből még megmaradt, azt bizonyítja, hogy minden eszközt, tárgyat nagy becsben tartottak. Nem „eldobós társadalom” volt az  - mint a mostani….

Ez volt a tekepálya

Megnéztük a szombati bálra félig már előkészített tánctermet, vagy előadótermet, aminek dekorálására péntek este kerül sor. A kicsi múzeumszobában több helyről összegyűjtött népviseleti ruhadarabok, régi eszközök, könyvek, képek láthatók, valamit az Arnold házaspár nagyméretű fotója is. Lelkes és a ház történetét nagyon jól ismerő vezetőnk a hátsó udvarba kísérve minket megmutatta, hol voltak az istállók, hol vágták a marhát, disznót, hol laktak a munkások és egyéb segédszemélyzet, merre volt  Arnoldéknak földje, szőlője, présháza, erdeje. Az udvaron – ki hinné ? még egy tekepályát is csináltak anno – meglepett ez, hiszen nem hinném, hogy túlságosan gyakori lenne falusi házakban az ilyesmi, még akkor sem, ha tehetősebb emberek lakták.

  

 

    

Biztos vagyok benne, hogy - miként mi sem tudtuk - más sem fogja tudni megmondani, milyen tárgy az, ami a fenti képen látható. Ez kérem egy olyan házilag összetákolt durrogató, amibe puskaport szórtak, ledugaszolták, majd a fogantyújánál fogva a falhoz verték, mire az irgalmatlan hangot adva elsült. Szilveszter éjszakáján szoktak durrogtatni vele....

Az igazi szenzációt azonban a hentesüzlet adta. A mai méretekhez szokott szemnek aprócska szobában minden fontos és szükséges szerszám, eszköz megvolt. A pulton belül a húsvágó tőke, ami praktikusan tartotta a bárdot is, a mérleg, a csomagolópapír-tartó, a füstöltáruk kampói, és a bolt „fénypontja” a fantasztikus hűtőszekrény !! Természetesen jeges, de ügyes megoldással,  a megolvadt jégből keletkező vizet a szekrény  alján elvezették. A jégtömböket pedig felülről a szekrény oldalába csúsztatva pótolták. Ebben a pici helyiségben másféle, hajdan használatos eszközök is vannak. (iga, szájkosár a marhának, mérleg, jéglapát, szekerce, stb.)

A másik szobácskában cserépedények voltak: csuprok, köcsögök, zsírosvéndő, meg egy rakott kályha, ezen is öreg konyhai eszközök. Aztán jött a füstölő – ami valójában szabad-kéményes helyiség. Itt füstölték a húsárút, de itt aszalták ősszel a szilvát is.  

A leírásom valószínű nem adja vissza azt a hangulatot, amit ezek a régi, sokszor kézbevett tárgyak láttán éreztem – de bevallom, jóleső érzés volt, rég elporlott mester  keze-munkáját, vagy a kereskedő mindennapi szerszámait szemügyre venni. 

Nagyon örülök, hogy bejutottunk ide.

Bemásolok ide egy részletet, innen: http://www.tajhaz.hu/tajhaz/index_hu.php?ID=164

Az Arnold család ősei a szomszédos Kisújbánya német fakitermelő lakosai között találhatók. Az 1800-as évek második felében Magyaregregyre kerülve kitartó szorgalommal különféle foglalkozásokba kezdtek, ám igazán sikerre az 1930-as években Arnold Ádám vitte az apai vállalkozásokat, a mészárszéket és a kocsmát. Nagy mezőgazdasági beruházásaik nyomán (pl. cséplőgép, önjáró gőzkazánnal) a környék számos gazdája dolgoztatott velük, illetve sok egyszerű napszámos jutott munkához.

A kocsmához kétágyas vendégszoba is tartozott, mely egész évben foglalt volt. A kocsma gyakorlatilag záróra nélkül működött, sőt a tulajdonosok egy füvészkönyv alapján készült gyógyszerekkel, beszélgetéssel gyógyították a hozzájuk betérők testi-lelki bajait. A mészárszék mindig friss termékeket árusított. A sikertörténetnek végérvényesen az 1950-es év vetett véget, amikor Arnold Ádámot kuláklistára vették, és minden vagyonától megfosztották.

A templom elbújik a hatalmas fák között..A nyári oltár és a szentkút

Még felmentünk a (Kisboldogasszony) templomhoz is: itt először (1859) csak egy fakápolna állt, 1864-67 között épült a téglakápolna, melyet 1884-ben felújítottak. A mostani templom 1948-ban épült. A „szentkút” történetéről itt olvashatsz: http://bucsujaras.hu/magyaregregy 

A koraőszi délutánon az egregyi völgyből hamar eltűnik a nap. A dombok mögé száll és már korán lesz olyan érzésed, hogy esteledik… Indultunk is hazafelé – remélve, hogy az útmenti réten még tudok kikericseket fényképezni. Azonban – ellentétben a múltkori Dráva-parti kikericsmezővel – itt most csak elvétve kandikált ki a fűből egy-egy kis lila virágfej. Nem értem az okát – talán ezt is a száraz, forró nyárral lehet magyarázni. Mellesleg megállapítottam, hogy a Dráva-parton a növényzet sokkal jobb állapotban van, mint itt a Mecsek erdeiben. Ezt a szörnyűséges afrikai forróságot, a teljes csapadéktalanságot ott lent a Dráva mellett talán valamennyit enyhítette a folyó közelsége – vagy nem is tudom mi. Tény, hogy ott szinte nem láttam elszáradt fát/bokrot, ám ezt sajnos nem mondhatom el a mecseki erdőkről. 

Még pár percre beugrottunk Lili Komlón élő fiát meglátogatni. 12 éve egyfolytában csak csodálkozom, hogy egy kutya, aki évente egyszer lát csak engem, hogyan képes ennyire örülni nekem minden egyes alkalommal ? Ember ismerősöm ilyen nincs....(Ez egy régebbi fotó, nincs róla olyan képem, ahol már őszül a pofácskája...Tiszta anyja !!)

Már szürkült mire hazaértünk, s bár délután még a pólóban is melegem volt, most jólesett belebújni a kiskabátba…

Október van. Talán az utolsó szép őszi nap volt….