Egyre nehezebb szívvel
megyek be a Kaptáramba. Ami a kezdetekkor kedvenc helynek ígérkezett, kezd
bosszantó, idegesítő, elkeserítő lenni. Feltettem magamnak tegnap a kérdést,
kell nekem ez a bosszúság hat hetente ? Még nem döntöttem…Sajnos jobban szeretek
olvasni, mintsem hogy elhatározzam, életem hátralévő részében nem veszek
könyvet a kezembe. De rezeg a léc. Elgondolkodtam persze,
hogy a baj nem bennem van-e (már megint)? Mert hát mi is a bajom ? Szerintem írtam én már ezekről, de egyrészt lusta vagyok visszakeresni,
másrészt ha máig érvényes a dolog, akkor írhatok akár ismét róla. Hátha egyszer
megszűnik...akkor meg majd arról fogok beszámolni.
Alap és legfontosabb
bosszúságom minden egyes alkalommal, amikor belépek ebbe a sokmilliós csodaházba,
ami a tudás szentélye kellene, hogy legyen: hányingert-keltő ételszag fogad.
Örök életemben utáltam a menzákat – és most itt CSAK ezt a szagot lehet érezni.
Semmiféle éteri poros papírlapok, netán olvasgató hölgyek kölni-illata, vagy
a bodigardok aftersévje, vagy a felmosóvíz gyöngyvirágillata, vagy urambocsá’
egyszerűen csak kellemes, tisztaság-szag. Nem, nem, nem. Hányingerkeltő
menzaszag…
Az 1000.- Ft-ért
kölcsönözhető tárolószekrény-kulcsról (is) írtam már – utálom ezt is, de
elfogadom. Hát ha lopnak az ide járók, akkor valahogy kell az efféle
„kultúrnép” ellen védekezni.
És akkor kicsi
cetlikéimmel kezemben (melyeken a kölcsönözni szándékozott könyvek listája van)
megyek és elkezdek keresgélni. Akkora ez a könyvtár, hogy külön tanfolyam
kellene ahhoz, hogy megtanuljam, melyik téma hányadik emelet hányadik sorában
található. Na jó, nagy könyvtár, valami rendszer kell bele – ezt is
elfogadom.
Aztán ha végre megtalálom
a betűt, (emeletet, polcsort, polcot) ahol a szerzőmnek lenni kellene, jön a második
idegbaj: a könyvek címkézése. Nem tudom persze, szaknyelven hogy hívják, arra a
kis cédulára gondolok, ami minden könyv gerincére oda van ragasztva, betű ill.
számok vannak rajta. Namármost ebben az országban nincs egységes rend a könyvek
borítójának készítésére vonatkozóan (sem), van viszont a könyvtári címkék
felragasztását illetően. Ez utóbbi azt mondja ki, hogy a könyv gerincének
legaljára kell ragasztani a címkét. Sajnálatos módon igen sok esetben itt
kezdődik a könyv szerzőjének a neve – tehát az első 5-6 betűt a címke miatt nem
lehet elolvasni. Tehát kézbe kell venni, megnézni, hogy ki is a szerző.
Ha hiszitek, ha nem, ez fáradságos de legfőképp bosszantó munka.
(Hmmmm... Lehet, erről is írtam már...)
És akkor jön ugye, hogy
mégse találom, amit keresek. Nem titok, @x a „súgóm” a könyvlistáimhoz, ő kb.
kétszer annyit olvas mint én, és mellesleg a kertvárosi könyvtárba jár. Ha
hiszitek, ha nem, a listáján szereplő könyvek közül igen sok olyan
szerepel, ami ebben az óriási, összevont könyvtárban nincs meg. A
nyilvántartásuk ugyan arra képes, hogy megnézzék, hol, melyik könyvtárban
található a könyv (ez szerintem nagyszerű) – de hát bevallom azért zarándokútra
egy-egy könyvért én már nem vállalkozom. Olyasmit még sosem ajánlottak fel,
hogy esetleg "áthozatják" nekem. Lehet, hogy már a "könyvtárközi
kölcsönzés" is elavult fogalom, valamikor hajdanában létezett ilyen. Nem
tudom, mi vezérli a könyvbeszerzéseket, ki fogja össze, egyezteti-e egyáltalán
bárki is a beszerzéseket. De hát a város legnagyobb könyvtára kellene, hogy a
legtöbb könyvet tartsa és nem a fiók-könyvtárak. Szerintem persze….
Egyébként tegnap azonnal
olvasni kezdtem Polcz Alaine: „Ideje az öregségnek” című könyvét. Hatvan
fölött kötelező olvasmányként írnám elő….
Nem nagyon tudok más tippet adni, de ha annyira "ragaszkodnál" pl. azokhoz a könyvekhez,amiket én olvasok - és esetleg nem találod a "könyvtáradban,"-akkor iratkozzál be az ANK-ba is és akkor ott hozzájuthatnál. Mellesleg csak 500 Ft/év - (amit nem is értek,hogy évek óta miért nem emelkedik.)Ha nem is engem érint a dolog,de van egy "kis probléma" - az,hogy a visszavitt könyveket nem mindig rakják a "helyükre,"-hanem van két kisebb polc is a teremben és ha arra teszik, akkor megtörténhet,hogy hamarosan más viszi el,- bár nem először látom, hogy akár 1-2 hónapig is ottmarad,amit legutóbb én vittem vissza. (vagy ki tudja) Amúgy meg én leszoktam már arról,hogy "cédulával" menjek, mert így elő sem fordul velem,hogy felbosszantson az,hogy valamit nem találok meg. :-) [ Épp' csütörtökön találtam meg a szemüvegtokomban egy régebbi cédulát... :-) -hagyján!- mert már arra sem emlékeztem, miért is akartam volna elolvasni... ] :-) Na, bocs'- ennyit,- mert (bár nem szépirodalom) "benne vagyok" egy könyvben. (Abraham Maslow) :-)
VálaszTörlésszerintem is jó az ANK könyvtára, és velem még kedvesek is.:))
VálaszTörlésZ.