Nem tudok
szabadulni egy gondolattól ma egész nap… Hajnali ébredésemkor láttam egy filmet
az egyik csatornámon (nem találom, melyiken, de ez nem is lényeges). Négy
emberi sorsot mutatott be. Egy Németországba menekült, jómódú iráni
fiatalembert, akit neves egyetemre írattak a szülei, s valamiféle pénzügyi
szakember lehetett volna, ehelyett egy egyszerűbb egyetem filozófia
tanszékét és ezzel együtt a család kitagadását választotta. A másik egy
egyetemista, aki mindenét feladva az Occupy mozgalom híve lett, a harmadik egy
egyszerű család fiából milliárdos, de mégis földön-járó menedzser élete volt, a
negyedik pedig egy plasztikai sebész doktornőről szólt, aki a jól
jövedelmező plasztikai műtétek helyett égési sérülteket lát el Afrikában,
illetve német állami kórházban. Négy sors, nem túl különösek, millió van
ezekhez hasonló – nem is ez foglalkoztatott..
Hanem a
doktornő munkáját bemutatandó - ha nem is teljes egészében, de diszkrét
részletekben mutatott eset miatt járt az agyam….Egy Afganisztánból hazahozott
német katona műtétjéről volt szó. A kórházban, a könnyebb áttekinthetőség
végett, a betegekről afféle „test-helyszínrajz” készül, bejelölve rajta az
égési területeket. Ennek a szerencsétlen fiúnak mindösszesen a bal combján egy
kb. 30x30 cm-es darab bőr maradt épen. Az EGÉSZ teste megégett - valami
bunkerba csapódott lövedék miatt, s a fiút csak késve és nehezen tudták
kihozni. Ebből a maradék bőrből is kivágtak egy darabot, hogy megpróbálják
saját bőrrel a legsúlyosabb helyeket „kijavítani”. Sosem láttam, hogy
technikailag ezt miképp csinálják: egy kb. 5x5 cm-es bőrdarabot bevagdalnak,
ráteszik egy széthúzható különleges műanyag lapra, majd ez, mint a harmonikát
széthúzzák, ezáltal az 5 cm-es darabból kb. 15x15 cm-es felületet tudnak
csinálni. 9 óráig tartott a műtét. „Természetesen” – miképp az az
első pillanatban is tudható volt - 48 órán belül a fiú meghalt.
És ez az,
ami nem megy ki a fejemből. Miért van erre és hasonló számtalan
szörnyűséges kínzásra szükség olyan esetben, amikor teljesen egyértelmű, hogy a
beteg menthetetlen ? Bizonyára mindenki tudna sorolni olyan példákat,
ahol a lélegeztető gépről való levétel, vagy a kényszerű, csöves táplálás,
stb…megszüntetése a kínok megszűnését, s egyben a megváltó halált jelenthette
volna valakinek – s ezt nem tették meg, hivatkozva orvosi esküjükre.
(Igen,
igen, igen, ha az én hozzátartozómról lenne szó, aki a halál mezsgyéjén áll,
akkor is így döntenék ! Nem akarnám a szenvedését meghosszabbítani.)
Bevallom,
csak homályosan tudtam arról, (s gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül) hogy az
egészségügyről szóló törvény (1997.évi CLIV.) rendelkezik az emberi méltósághoz
való jogról. Polcz Alaine könyvéből értesültem én is a részletekről – és
csak remélni tudom, hogy ezt még nem dolgozták át, vonták vissza, tették
tönkre a nagy országos felvirágoztató átalakulás szent hevületében…
Ilyen
fejezetek vannak benne:
Az
intézmény elhagyásának joga
A
tájékoztatáshoz való jog
Az
önrendelkezéshez való jog
Az
ellátás visszautasításának joga
Az egészségügyi
dokumentáció megismerésének joga, stb….
A könyv
melléklete a Liwing will – az Élő végrendelet mintapéldánya, melyet
közjegyzővel kell elkészíttetni, és ha jól tudom, 2 évenként meg kell újítani
(természetesen ez NEM ingyenes). És ami a lényeg: elmeorvosi szakvizsgálati
eredményt kell csatolni hozzá !!!!! Ezeket figyelembe véve lenne jogom kérni,
hogy hagyjanak meghalni. Ne akarjanak mindenféle drága kísérletet elvégezni
rajtam. Csak azt nem tudom, miért nem ez a normális alapállás ? Miért akarnak
„minden áron” megmenteni egy reménytelen esetet, főképp ha az illető már nem is
fiatal ?
Sajnálatos
módon azonban – még ha szánnék is pénzt ezen okirat elkészítésére - ezekről a
végrendeletekről semmiféle országos nyilvántartás nincs. Ha eszméletlenül elvisz
a mentő, semmiképp sem fogják megtudni a végakaratomat. Vagyis – jó magyar
szokás szerint – megint adtunk egy pofont….
***************************
Jaj, csak
most nagyon kérem, senki se jöjjön nekem a visszaélés lehetőségével ! NEM
vitatkozni akarok, én csak leírtam a gondolataimat. A magam részéről rohadtul
utálnám, ha életben akarnának tartani akkor, amikor én már elmenni szándékozom.
(majd egyszer....)
Nem
találtam frissebb cikket, de ezt érdemes elolvasni:
Vártam,hogy esetleg kinek,mi lesz a véleménye,elsősorban ( vagy talán) csak azért, mert azt tapasztaltam (ha nem is a blogok esetében,(mert azt alig párat olvasok) valahogy az első hozzászólás az eléggé "meghatározó" tud lenni. (?) Csak egy egyetlen,de talán friss példa. Pécs, igaz a 38.helyen,szerepel egy felsorolásban, mint olyan hely,amit érdemes kenne meglátogatni 2013-ban. Írta mindezt egy USA újság. Persze,"ráugrottak" a hozzászólók a témára, de valahogy (több helyen is) nem is a témával foglalkoztak a többiek, hanem inkább az első hozzászólóval. :-)
VálaszTörlésmellesleg tegnap sem írtam volna ehhez többet, sőt talán kevesebbet. Igaz, (nem először) kissé elvette a kedvem a kb. vége felé írt "üzenet," kb. olyasmi, hogy jaj!- ne jöjjön senki ilyen,meg olyan dolgokkal ! - Arról meg az a véleményem,ha valaki ír blogot, akkor (szerintem) "tűrje," vagy viselje el, hogy lehetnek más vélemények is. Amúgy épp' a napokban olvastam egy cikket, címe : Mindenkit elér a változás. (nem került fel a netre) pl. abban olyasmit írnak, (állítólag) " A legtöbb ember rokonszenvesnek tartja a jelenlegi,éppen kiformálódott személyiségét,a belső értékeivel meg van elégedve és könnyen meg tudja magyarázni mit kedvel és mit utasít el." vagy " A tudósok a jelenséget "a történet vége" illúziónak nevezték el,melynek a lényege,hogy sokan úgy gondolják: személyiségfejlődésük során már célba értek,a formálódásuk folyamata elérte tetőpontját." Ha-ha-ha...:-) nevetés- mielőtt ellentmondana valaki...az eredmény minden korcsoportra érvényes volt 18-68 év között !
P.s. Természetesen azt nem tudhatom,ki,mivel múlatta az idejét tegnap,-ill. miért is tartózkodott,-hagyján ! De ha nincs hozzászólás, akkor meg @Aranyosf. azt hiszi,felesleges a munkája ?- Bár úgy tudom, ő meg tudja nézni azt,hogy mennyien "kattantak" a blogjára.
(2.) Csak feltételezés a részemről, hogy azt a műtétet (afganisztánban járt katonán) -szándékosan csinálhatták !-annak ellenére,hogy tudhatták nem él sokáig. Nem hinném,hogy bármilyen fájdalmai lettek volna és tudott-e róla. Bár túl sokat nem olvasgattam ilyesmikről, a honvédségnek elég sokféle "kutatása" van, pl.az emberi élet fenntartásában és ne soroljam. (jeges vízben tartózkodás időtartama és egyebek) Épp' kissé meglepődtem, amikor olvastam egy cikkben, mennyi azoknak a száma ( itthon) akik a 2-féle gyógyszerkísérletekre jelentkeznek és vesznek részt benne. de az egy más történet. (Egyik kísérleti fajta olyan, hogy esetleg bele is halhat.)
VálaszTörlés(3.) természetesen 8anno) olvasgattam, hogy milyen iratok kellenének egy kórházi kezeléskor, ha már nagy a baj. ( beteg önrendelkezési jog) Szerintem hasonló a miénk os ( nem jobb,nem rosszabb) a más országokéinál.Feltételezem,hogy a végrehajtásában lehetnek (nagy ?) különbségek. Azt "éreztetni," hogy pl. a mi törvényünk nem jó,vagy felesleges,vagy valami ilyesmi, az meg kissé "csúsztatás." (részedről) Mellesleg találtam ezt a témához
VálaszTörlésAz önrendelkezéshez való jog [Esetleg írhattam volna - még - pl. az eutanáziáról - nagy kár,hogy azzal (sem) mernek foglalkozni a "törvényhozóink." ]
Javítás
VálaszTörlésAz önrendelkezéshez való jog (remélem)
@x: Én nem vártam, hogy bárki is hozzászóljon - az utóbbi időben nem is nagyon volt visszajelzés - ami persze nem baj. Régen rájöttem, hogy én ezt az egészet nagyrészt a magam kedvére csinálom. A leghűségesebb blogolvasó én vagyok.És ebben az a jó, hogy emiatt aztán bármikor - a legkisebb lelkiismeret-furdalás és különösebb indoklás nélkül - abbahagyhatom.
VálaszTörlésén még mindig napi rendszerességgel olvaslak, a könyvet, amiről írsz, pár éve olvastam, és egyébként mélységesen egyetértek Veled. Részletesen nem szeretek nyilvános helyeken írni egy ideje, talán ha egyszer lesz egy kis időm, erőm, írok megint egy mailt, bár már annyi posztodnál akartam, és mindig elmaradt, de ami késik ...
VálaszTörlésa hűséges "pizzás" olvasód
Kedves "pizzás" - látod, miattad, a nagyon ritka, hozzám hasonlóan gondolkodók miatt érdemes leírnom ami foglalkoztat. Ha csak egy ember van, aki megért, egyetért velem - (legalább néha) akkor már érdemes volt "billentyűt ragadnom."
VálaszTörlés