Liwing will

Nem tudok szabadulni egy gondolattól ma egész nap… Hajnali ébredésemkor láttam egy filmet az egyik csatornámon (nem találom, melyiken, de ez nem is lényeges). Négy emberi sorsot mutatott be. Egy Németországba menekült, jómódú iráni fiatalembert, akit neves egyetemre írattak a szülei, s valamiféle pénzügyi szakember lehetett volna, ehelyett  egy egyszerűbb egyetem filozófia tanszékét és ezzel együtt a család kitagadását választotta. A másik egy egyetemista, aki mindenét feladva az Occupy mozgalom híve lett, a harmadik egy egyszerű család fiából milliárdos, de mégis földön-járó menedzser élete volt, a negyedik pedig egy  plasztikai sebész doktornőről szólt, aki a jól jövedelmező plasztikai műtétek helyett égési sérülteket lát el Afrikában, illetve német állami kórházban. Négy sors, nem túl különösek, millió van ezekhez hasonló – nem is ez foglalkoztatott..

Hanem a doktornő munkáját bemutatandó - ha nem is teljes egészében, de diszkrét részletekben mutatott eset miatt járt az agyam….Egy Afganisztánból hazahozott német katona műtétjéről volt szó. A kórházban, a könnyebb áttekinthetőség végett, a betegekről afféle „test-helyszínrajz” készül, bejelölve rajta az égési területeket. Ennek a szerencsétlen fiúnak mindösszesen a bal combján egy kb. 30x30 cm-es darab bőr maradt épen. Az EGÉSZ teste megégett - valami bunkerba csapódott lövedék miatt, s a fiút csak késve és nehezen tudták kihozni. Ebből a maradék bőrből is kivágtak egy darabot, hogy megpróbálják saját bőrrel a legsúlyosabb helyeket „kijavítani”. Sosem láttam, hogy technikailag ezt miképp csinálják: egy kb. 5x5 cm-es bőrdarabot bevagdalnak, ráteszik egy széthúzható különleges műanyag lapra, majd ez, mint a harmonikát széthúzzák, ezáltal az 5 cm-es darabból kb. 15x15 cm-es felületet tudnak csinálni.  9 óráig tartott a műtét.  „Természetesen” – miképp az az első pillanatban is tudható volt -  48 órán belül  a fiú meghalt.

És ez az, ami nem  megy ki a fejemből. Miért van erre és hasonló számtalan szörnyűséges kínzásra szükség olyan esetben, amikor teljesen egyértelmű, hogy a beteg menthetetlen ?  Bizonyára mindenki tudna sorolni olyan példákat, ahol a lélegeztető gépről való levétel, vagy a kényszerű, csöves táplálás, stb…megszüntetése a kínok megszűnését, s egyben a megváltó halált jelenthette volna  valakinek – s ezt nem tették meg, hivatkozva orvosi esküjükre.

(Igen, igen, igen, ha az én hozzátartozómról lenne szó, aki a halál mezsgyéjén áll, akkor is így döntenék ! Nem akarnám a szenvedését meghosszabbítani.)

Bevallom, csak homályosan tudtam arról, (s gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül) hogy az egészségügyről szóló törvény (1997.évi CLIV.) rendelkezik az emberi méltósághoz való jogról.  Polcz Alaine könyvéből értesültem én is a részletekről – és csak remélni tudom, hogy  ezt még nem dolgozták át, vonták vissza, tették tönkre a nagy országos felvirágoztató átalakulás szent hevületében…

Ilyen fejezetek vannak benne:

Az intézmény elhagyásának joga

A tájékoztatáshoz való jog

Az önrendelkezéshez való jog

Az ellátás visszautasításának joga

Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga, stb….

A könyv melléklete a Liwing will – az Élő végrendelet mintapéldánya, melyet közjegyzővel kell elkészíttetni, és ha jól tudom, 2 évenként meg kell újítani (természetesen ez NEM ingyenes). És ami a lényeg: elmeorvosi szakvizsgálati eredményt kell csatolni hozzá !!!!! Ezeket figyelembe véve lenne jogom kérni, hogy hagyjanak meghalni. Ne akarjanak mindenféle drága kísérletet elvégezni rajtam. Csak azt nem tudom, miért nem ez a normális alapállás ? Miért akarnak „minden áron” megmenteni egy reménytelen esetet, főképp ha az illető már nem is fiatal ?

Sajnálatos módon azonban – még ha szánnék is pénzt ezen okirat elkészítésére - ezekről a végrendeletekről semmiféle országos nyilvántartás nincs. Ha eszméletlenül elvisz a mentő, semmiképp sem fogják megtudni a végakaratomat. Vagyis – jó magyar szokás szerint – megint adtunk egy pofont….

                                        ***************************

Jaj, csak most nagyon kérem, senki se jöjjön nekem a visszaélés lehetőségével ! NEM vitatkozni akarok, én csak leírtam a gondolataimat. A magam részéről rohadtul utálnám, ha életben akarnának tartani akkor, amikor én már elmenni szándékozom. (majd egyszer....)

Nem találtam frissebb cikket, de ezt érdemes elolvasni:

http://nol.hu/velemeny/20100716-meghalni_meltosagban