Vasárnap délután

Csak egészen halkan és apró betűvel jegyzem meg, hogy a mai napra „rendelt” mondásom kis könyvecskémből az alábbi volt: „Ma megpróbálok csupán  a mának élni, ma nem fogok életem gondjaival küzdeni.”  (Ha-ha-ha… - ez itten most gúnyos kacaj akar lenni.)

A délelőtt egész jól eltelt… Elmaradt levelezésemet próbáltam rendbe szedni. (Felmerül bennem a kérdés néha, hogy ha egy hétig nem kapcsolnám be a masinát, hány levél várna rám ? Jó, ez csak költői kérdés volt.)

Csoda finom ebédem volt, kár, hogy nem fotóztam le: aranyló csontleves, csigatésztával, párolt brokkoli hatalmas adag sajtmártással.Tehát kb. d.u. 2-ig rendben volt minden.

Már délelőtt a neten kószálva  kigondoltam, hogy délután lemegyek a Széchenyi téri Galériába, mert olvastam, hogy pár napja új kiállítás nyílt ott. Ide is és az M21-nek csúfolt Zsolnay Galériába is - írtam többször – azért szoktam vasárnap délután járni, mert egyrészt ilyenkor szinte senki nincs, másrészt – nem elhanyagolandó, ebben az időpontban (=egyetlen délután, pár órára) ingyenes volt a kiállítás látogatás.

A dolog ott kezdett elromlani (?), amikor  a Munkácsy Mihály  utcában az Irgalmasok temploma mögötti kis kertecske kerítésen, egy fémládát és rajta az alábbi feliratot láttam: 

Hát itt tartunk…Nem tudom eldönteni, hogy sírnom, vagy örülnöm kéne emiatt…

Aztán ahogy kiértem a nemszeretem Széchenyi térre, az alábbi kép tárult elém: 

Üres, sivár, szomorú, mint egy elhagyott temető. Ember nincs rajta, növény se. Most látszik igazán, milyen ronda….

Ezek után jött a Galéria. Már az is gyanús volt, hogy nem azok a mosolygós kislányok fogadtak, akikkel összebarátkoztam, először még az Zsolnay Galériában, aztán ide helyezték őket, itt is mindig örültünk egymásnak, ha találkoztunk. Szóval már ők sincsenek, lapuval talpuk alatt valahol az álláskeresők számát szaporítják. És az üvegajtóról eltűnt a számomra megszokott szöveg, a vasárnap délutáni ingyenes látogatásra vonatkozóan.

Megváltottam a jegyemet – és félreértés ne essék – van még 250 forintom, de akkor is. Megint elvesztettem valamit… nem az első veszteségem – de annyira unom már….

Valójában a kiállítás is csalódás volt, azt hittem, hogy sok régi pécsi képet fogok látni  - hát ez sem jött be. Voltak régiek is, de a többség pár évvel ezelőtti állapotot mutatott – az meg ugye, azért nem nagy durranás (legalábbis nekem).

Az alkotóról itt olvashat, aki kíváncsi:

http://www.pecsigaleria.hu/pecsi_galeria_program/Takacs_Dezso_grafikusmuvesz_kiallitasa

És mutatok néhány képet:

Már nem létező helyszínek:  

Ez egy különleges kép. 1965-ben készült, amikor még állt az Esze Tamás u. sarkán, a Barbakánnal szemben az a ház, ahol a régebben emlegetett trafik volt, melyben Darányi bácsi a törpe dolgozott – emlékezetem szerint.

   

 Felsővámház-Katalin utca sarok

 Tettyei romok

 Rókus dombi török kút

A valóságban másképp néz ki:

 A református templom - eltakarják a hatalmas platánok....

 Rácvárosi temető kapuja - elhanyagolt állapotban, bokrosabb...

 Könyök utca - aszfaltozva régóta

 Barátúr utca - aszfaltozva

Felsőhavi boldogasszony-Majtényi u. sarok, aszfaltozva

Egyéb témájú képek:  

 Hát ennyi. Itt a mese vége...