Ciripbogár
Olaszországban írt blogjában itt: http://ciripbogar.blogspot.hu/2013/02/la-promessa-della-primavera-tavasz.html elejt egy aprócska félmondatot – én meg egy
csendes estén Magyarország déli csücskében megborzongok, mert ez a fél mondat
olyan élénken idézi vissza életem egy időszakát. Szép volt, rég volt, talán
igaz sem volt…
Jaj,
dehogynem… Hát annyi mindent meg/át és túléltem majd 7 évtized alatt ! Rengeteg
történés belefér ennyi napba. Esemény, érzelem, helyzet, állapot, gondolat. A
szép napok, a kalandok, a betegség és
igen, igen, a szegénység, a fillérezés az is az enyém volt, életem része. Nem
szégyellem.
Ciripbiogár
2013-ban kifordított egy megkopott ingnyakat – ez volt emócióim elindítója. (Bevallom
ez a mondat meglepett, mert nem hittem, hogy a mai fiatalok képesek még ilyesmire….)
Bizony számát sem tudom hányszor végeztem én is ilyen kisebb javítást. Ügyesen
gazdálkodva a férfiing hátának aljával, hogy lehetőleg ne látsszon ki a
foltozás…
És a kölcsönkapott
Burda szabásminták ! Az egyszerűbb ruhákat mertem és tudtam magamnak kiszabni,
megvarrni. Nem jártam én varrónőhöz, és a kész konfekció is drágának bizonyult
számomra. (Turkáló meg még nem létezett.)
És amikor
azzal kerestem egy kis kiegészítést, hogy valami maradék boltban, méterszám
vettem a vásznakat, asztal-méretűre szabtam, beszegtem és asztalterítőként
árultam ?! Vagy amikor egy hétvégén
lementem a Balatonhoz a vállalati nyaraló néhány szobáját kimeszelni… És
azoknak az óráknak a számát sem tudom, amit elvállat anyagok/szövegek
legépelésével múlattam.
Később
aztán a gombatermelés. Istenem, hány hajnalomat/estémet töltöttem 4 éven át a
legkülönfélébb gombapincékben ? Többnyire persze a saját bérleményünkben, amit
kolléganőmmel vittünk, de sokszor voltunk segíteni másoknál is, hiszen ez egy
olyan munka, ahol vannak időszakok, amikor nem elég 2-4 kéz, több kell.
(Telepítés, vagy akkora termés-hullám, hogy mire leszedted a pince végén
lévőket, szinte kezdheted az elején.) Ez a gombázás is egy külön fejezete volt
az életemnek, nem könnyű, de tanulságos és emlékezetes. Ha a Rózsa
Ferenc/Rákóczi u, kereszteződésén megyek át és meg kell álljak a lámpánál –
mindig eszembe jut, ott volt az egyik pincénk lejártat, és senki nem gondolná, milyen
hatalmas pincerendszer van ott a föld alatt…
Aztán
hosszú évekig a közvéleményezés – regényt lehetne írni róla. A kérdezőkről, a
kérdezettekről, a furábbnál furább szituációkról. A szalatnaki cigányputriról,
ahol az előző nap börtönből hazatért fiú hortyogott az ágyon, miközben a
mamáját kérdeztem…Ó sorolhatnám, mennyi mindennel próbálkoztam - természetesen a 8 órai hivatalos munka előtt és után….
Hát igen,
elmondhatom, hogy nem volt sem unalmas, sem pocsolya az életem. Én állandóan
tettem-vettem valamit – ezért nem is csodálom, hogy most sokszor nem találom a
helyem. Kipottyant a madárka a fészekből, de nem tud már repülni. Ott csipog
lenn segélykérőn a földön. Senki se hallja….vagy ha igen, nem érdekli.
Hát
Ciripbogár, ezek jutottak eszembe a te megfoltozott inged gallérjáról…..Köszönöm
neked.
Gondolataiddal engem is arra késztettél hogy felidézzem a hasonló emlékeimet. Számomra bármilyen ehhez hasonló emlékeim is jönnek elő mindíg szeretettel gondolok arra az időszakra és érdekes hogy akkor sem úgy éltem meg hogy ez borzasztó lett volna? Akkor azt kellett csinálnom mert úgy tudtunk boldogulni, az ingről jutott nekem is eszembe én is sokszor megfordítottam, ha kikopott a könyöke rövidujjúnak levágtam. Gyerekek ruhaneműit is hasonló módon foltoztam toldtam, kötöttem, horgoltam. Ami nekem volt horgolt lebontottam csináltam nekik mellényt.Tudnék nagyon sokat mesélni a szegénységről bár azt szoktam mondani hogy tőllem sokkal szegényebbek is éltek élnek .Talán nem is szegénység volt az csak éppen mindíg bekellett osztani nagyon figyelmesen ami éppen volt. Ami még érdekes saját magamon elcsodálkozom néha, hogy ha megkérdezték vagy most megkérdezné valaki hogy boldog voltam vagyok-e csak azt tudom mondani hogy IGEN !
VálaszTörlésNem tudom, hogy mennyi idős Ciripbogár. Legyen magánügye.
VálaszTörlésAz én életkorom meg lényegtelen. Vagy 10 éve (?) - igaz, az Anyósom javította meg a (Levi Strauss) ingem nyakát, ill. azóta találtam ilyesmire ( nadrág esetében is) szabót.
Természetesen senkit sem akarnék " érzéseiben megbántani ! " Ki-ki tegye úgy, ahogy azt ő jónak gondolja.
( Viszont - régebbi - "kedvelt mondásom"... (pontatlan idézet) "... hagyja a mosott ruhát másra, engem vigyen a padlásra" - vagy valami ilyesmi. Minden bizonnyal (?) más dolog az, ha valaki egyedül él, és más az, ha kapcsolatban. ( de az - szokás szerint - más történet - lehet(ne) !
Anyukám rendkívül kreatív volt. 1961-ben, amikor minden addigi igyekezetük, munkájuk áldozatul esett az utolsó "tszesítési" hullámnak, városba költöztünk albérletbe, odaahagyva földet, falut, házat... Hirtelen olyan szegények lettünk, hogy az átmeneti kabátom Anyu által összevart 2 kardigán volt. Azóta sem tudom elfelejteni azt az egymásba varrt meggyszínű "őszi-tavaszi" remeket.
VálaszTörlésMár csak azt nem értem, hogy a gallér kifordítása, ami egy tök jó ötlet, hogyan függ üssze a háta aljával??
VálaszTörlésNekünk még tanították az általánosban a varrást, emlékszem láncöltésből és zoknistoppolásból is ötöst kaptam. :)
Z.
Hej Z ! Látom, életedben nem hordtál toldott nyakú inget ! :-) :-)
VálaszTörlésHa tényleg érdekel, elmesélhetem, de a fantáziádra bízom, honnan is lehet egy darab anyagot kinyerni, amit gallérkét tudsz hasznosítani. Na honnan ?
aha! a kifordítás keveredett az új kiszabásával az elcsent anyagból.
VálaszTörlésCsak aztan meg ne fazzon a "paciens" = ingtulajdonos dereka! :)
VálaszTörlésNem tudott a dereka megfázni Tselszi, hiszen a kivágott rész helyére egy másik, már nem hordott ingből, vagy egyéb anyagból jött a folt ! :-)
VálaszTörlés