Olvasnivaló

Vannak helyzetek – mondjuk pl. a betegség, amikor nem kívánom a számítógépet, a tévét is kevéssé, legjobban olvasással tudom múlatni az időmet. Mivel lassan egy hete harcolok egy undok influenzával, éjjel-nappal (amikor nem alszom) szinte csak könyv van a kezemben. Micsoda szerencse, hogy épp a múlt héten voltam könyvtárban  !

Tegnap WM. Paul Young: A viskó c. regényét „végeztem ki”.

Mint minden sikerkönyv – látom a neten – ez is megosztja olvasótáborát. Több százezer példányban adták ki, magyarul 2011-ben már a 10. kiadásra került sor és azért ez valamit jelez.

Nem fogom túl részletesen leírni a történetet, mert hátha mégis kedve támad valakinek kézbe venni. Én – ha kicsit rövidebb lett volna – tán jobban élveztem volna. Nem szeretem, amikor kényszert érzek a lapozásra (elolvasás nélkül) – és ebben a könyvben volt ilyen is.

Isten-hívő embert vagyok és ezt vállalom. Viszont nem érzem magam egyik hivatalos  valláshoz tartozónak sem. Miért ne lehetne mindenkinek saját belső lelki rendje szerinti hite/Istene ? Akinek nincs fantáziája, használhatja a bevett, szokásos formákat, mindegy minek hívják, katolicizmusnak, vagy buddhizmusnak, vagy bárminek. Akinek meg van, az teremtse meg magának saját Istenét….

A történet dióhéjban  itt olvasható Campona hozzászólásában http://www.libri.hu/en/konyv/a-visko.html  ámbár én örülök, hogy a könyv elolvasása előtt nem olvastam ezt el, s annak, aki rászánja magát a könyvre, ugyanezt ajánlom, t.i. hogy előbb a könyv, aztán a vélemények… 

Az egész regény kulcsa, lényege és mondanivalója, hogy kell tudni megbocsátani. Hogy ez néha embertelenül nehéz. Az, akinek már volt mit megbocsátani, tudja. Kétségtelen, hogy a könyv története meglehetősen nagy feladat elé állítja a főszereplőt, de az utolsó oldalak felé eljut oda, hogy megértse a dolgok lényegét.

Engem legjobban az „isteni lények” megjelenítése zavart, és kicsit hosszúnak éreztem bizonyos monológokat, ám ugyanakkor voltak igencsak elgondolkodtató részek is benne.

Hát nem kívánok senkinek egy influenzát, de talán anélkül is lesz, akinek kedve kerekedik kihozni a könyvtárból.