Denevér

No nem a Strauss féle…hanem a D.utcai. Mint ma reggel kiderült, fehér-csíkos-szárnyú fajta, és bébi.

Az úgy volt, hogy tegnap este a Berci az asztal alatt hasalt és merőn nézett valami pici kis szőrlabda-félét. A szőrlabda nem mozdult, így hát egy zsebkendővel óvatosan megfogtam – akármi is lehet érzéssel -   s bizony ez nem akármi volt, hanem baba-denevér !

Hogy hol a csudában vadászta le és melyik macska, azt nem tudom. A Samu a madár-vadász, a Berci az egerész. Hát most aztán a bőregér-denevér  nem tudom melyikük listáján szerepel. És legfőképp miként jutott hozzá ?

Mindegy – a kicsi nem úgy nézett ki, mint aki él.  Pár napja, a hóvihar előtt  láttam már este denevért repülni, így eléggé gyanús volt számomra, hogy akkor ez él-e, hal-e ?

Kezemben tartva elkezdtem lehelgetni. Már eleve a szoba is melegebb, mint a hely, ahol ő volt eredetileg, no meg én is 37 fokkal melengettem, s láss csodát ! Egyszer csak elkezdett  mozogni az oldala – gondolom én, a szíve vert, mert gyorsabb volt, mintha lélegzett volna – ámbár semmit se értek a denevérekhez. De én akkor olyan boldog voltam, hogy elmondani se tudom. Azt azért az első pillanatban láttam, hogy sérülés, vér-nyom nincs rajta, tehát ha le is vadászta valamelyik, meglehetős óvatossággal hozhatta be …

Na jó, de akkor mi legyen vele ? Hová tegyem ? A denevér védett, nem hagyhatom „csak úgy” magára…(Habár más madárral/állattal se tudnám ezt tenni…) Esett az eső is, nem hiszem, hogy a denevérek esőben is röpködnek – ámbár ki tudja. No de ez egy bébi ! Azt sem tudtam, hogy meddig kell egy denevérbabát etetni, s mikortól önellátó  ?

Jaj, tele voltam gonddal…

És este 8 óra volt. Gondoltam egy merészet és felhívtam a MME pécsi csoportját – hát nyilvánvaló, hogy az üzenetrögzítő volt csak bent a hivatalban – attól meg ugye nem kérhettem tanácsot. Hívtam az elnököt, aztán az elnökhelyettest, s végül – mint mindig (tudom gyakorlatból)  az egyesületi  titkárt találtam meg. Aki azonnal azt mondta, eljön ma reggel érte, addig is tartsam egy dobozban és 10 fok körüli hőmérsékleten. Hát ki is vittem az előszobába, ahol meglehetősen hűvös van, de addigra szerető lehelgetésem hatására kinyújtotta már a lábacskáit. Ezért készülhetett róla ez a fotó (sajnos ekkor még nem tudtam, hogy a szárnyát is jó lett volna lefényképezni, ugyanis a neten nincs fent olyan kép, amin látszana ez a jellegzetes csík):

Ma reggel aztán jött a titkár úr, és elvitte, megnyugtatva engem, hogy 1. egy ekkora denevért már nem etet a mamája, 2. ő majd jó helyre viszi, 3. megmondta, hogy ez egy fehérszélű denevér ( = Pipistrellus kuhlii Natt.   a szárnya szélén egy vékony fehér csík van). Ja és megköszönte, hogy szóltam.

Hát kérem egy amúgy is jól sikerült hétköznap néha ilyen csodával végződhet. 

Szeretem a happy endet !….