Dilemma

http://azenpenzem.hvg.hu - itt olvastam egy cikket a ciprusi pénzügyi helyzettel kapcsolatban, meg látom a tévében mi van Cipruson (is). Egy kis ideig meditáltam hogy érdemes-e írni a felmerült gondolataimról. Ám mivel megírom én itt életemnek rossz és jó eseményeit, (=pletykás vénasszony) már miért ne írhatnám le ezt is ?  Nem mintha azt várnám, hogy valaki majd jó tanácsot ad, mitévő is legyen az ember ilyen világban...

Mert hogy nem csak nekem szorul össze a gyomrom, az biztos…Nyilván nem vagyok egyedül, aki a  „végső  esetre”  vagy „nagy baj bekövetkeztére”  valamicske kis pénzt összespórolt. (Nemá’ hogy még a temetést is a rokonoknak kelljen fizetni…. A rendes öregembernek legalább, a - cseppet sem olcsó - utolsó felvonásra van valamennyi pénze….)

Szóval mit csináljak ? Kivegyem ? Tegyem a matracba ? Sajnos azt már nem tudom megcsinálni, hogy külföldre vigyem (mint más gazdagok) – hiszen ha kivinni még tudnám is, a koporsómmal biztos nem tudok utána kocsikázni ha eljő a szükség ideje….

Olyan gyakran jut eszembe mostanában a nagymamám. (a legkülönfélébb dolgokról…) A 33-as nagy csődöt megélték, biztos nem volt könnyű, hiszen épp akkor építkeztek.  Aztán a háború után garantálom, hogy nem volt nekünk (se) takarékbetétünk. Az első megtakarítás a családban nagy valószínűséggel a mi iskolai takarékbetétkönyvünk volt. 
Tudom, hogy voltak nehéz időszakok, amikor anyu szégyenkezve dugdosta a zaci cédulát, ahová lánykori arany karkötőjét időnként beadni kényszerült….

Nem, én ezt az időt nem felejtettem el. És nem azért voltak gondjaink, mert nagy lábon éltünk. Hanem mert egyáltalán éltünk. 7-en 3 fizetésből. 
És az sem véletlen, hogy amikor elkezdtem dolgozni, Édesapám tanácsára elkezdtem a pénztárkönyv vezetését – hogy állandóan figyelemmel kísérjem pénzügyi dolgaimat. Cseppet sem bántam meg. És mindig volt tartalék „ha valami történik”-re. 

És tessék, most épp itt a vége felé jön ez a pénzügyi világ-mizéria. Mit is tennék, ha elsején, amikor fel akarom venni a havi „ellátmányt” – azt mondanák, hogy sorry, nem tudunk fizetni  ? Rágondolni is rémség, pedig megélhetem….

Szóval nem tudom, mi lenne a helyes – így hát várok. Hátha mégis megúszom…

Kép:http://www.jokortv.hu/hirek/egyre_tobben_hagyjak_ott_az_onkentes_nyugdijpenztarakat