Sétahajó lágyan ring a Dunán...

Kaptam egy szép diasort, aminek az a címe, hogy „Sétahajóval és Andre Rieuval a Dunán”… Fogalmam nincs, hogy lehet-e a blogba valahogy diasort áttenni, de azt hiszem nem lehet, és egyébként is mindegy, mert csak néhány képet szerettem volna megmutatni ebből a diasorból.  Ám aztán rájöttem, van nekem egy sokkal jobb saját sztorim, elmesélem az én saját dunai hajókázásomat…

Előtte csak röviden: Magyarország határát 1967-ban léptem át először,  ami mindössze néhány órás „külföldön tartózkodás” volt. Ugyanis bejártuk az aggteleki barlang magyarországi  részét, ám mivel a barlang nem ismer határokat, s átnyúlik „idegen országba” – és mi a másik oldalt is szerettük volna megnézni,  s mivel nem lehet csak úgy átsétálni egy barlangjáraton „külföldre”, hát valami kishatárátlépővel, vagy nem tudom már mi volt akkor szükséges, (de nem útlevél) átmentünk a szlovák oldalra és onnan is  bebújtunk a barlangba. Na, ezt csak azért írtam le, hogy elmondjam, ez volt az első „külföldi utam” – tartott egy délutánt – de az izgalomra, ami a határátkeléssel járt, ma is emlékszem. Nem tudom miért, mert az overálunkon és néhány sörön kívül aztán az égadta világon  semmit nem vittünk/hoztunk. Mindegy. Akkoriban még úgy volt, hogy a határon izgulni kellett…

1971-ben voltam először „igazán” külföldön, mégpedig egy ausztriai (Budapest-Bécs-Melk) hajókiránduláson. Még ma is nagyon jól emlékszem sok mindenre, és a kirándulás időpontját az dokumentálja pontosan, hogy Bécs és Krems között hajózva hallottuk a rádióban, hogy meghalt Kiss Manyi (1971. március 29.)Vajon miért őriz meg az emlékezet ilyen dolgokat ?

Már az indulás is izgalmas volt, ugyanis szigorú vámellenőrzés volt és valakinél pénzt találtak eldugva. Az illetőt emiatt leszállították – veszett a pénze, s ki tudja, milyen egyéb baja lett ebből, mi meg késve indultunk. Én nem is mertem az akkor megengedettnél egy fillérrel többet sem vinni – ráadásul tudtam, lesz nekem segítőm kint (erről majd később). Nem emlékszem, mennyi pénzt lehetett akkor legálisan kivinni, de nem volt valami nagy összeg. Igaz, a hajón teljes ellátás volt, no de el nem tudjátok képzelni, milyen érzés is volt 1971-ben Magyarországról „kiszabadulni” Bécsbe…. Azt a szót, hogy árubőség, vagy hogy áruválaszték ott és akkor ismertem meg igazán.

Stephansdom

Délután vagy valamikor dél körül indultunk és megállás nélkül felhajóztunk Bécsig. Másnap már kora reggeltől szervezett városnézés volt (Stephansdom és Belvedere palota), majd csavargás a városban. 

Este adott időre kellett a hajóra visszaérni. És itt jött be az én „valutám” nevezetesen Édesapám barátai, akik Bécsben éltek, s telefonon hívtam őket,  hogy megérkeztem. Már késő délután volt, amikor egy adott helyen találkoztunk (barátnőm is velem volt) – aztán felmentünk hozzájuk ha jól emlékszem busszal, egy igen szép, dombos városrészbe, gyanítom a Grinzing-ben laktak, bár ma már erre nem emlékszem pontosan, de elegáns, kellemes hely volt, az biztos. 
A szép kis kertes családi házban – az akkor még meglehetősen gyatra német nyelvtudásommal kínlódtunk egy ideig, de a lényeg valójában a Kaffee und Kuchen  elfogyasztása  után az volt, hogy átadtak nekem egy bizonyos összeget, amiből vásárolni tudtam. 
„Megbeszéltük” a mi várható programunkat, udvariasan érdeklődtek a családom  után, aztán mert gyorsan közeledett a hajóra visszaérkezésünk kötelező ideje, s nem akarták, hogy idegenként kóboroljunk, netán eltévedjünk a városban, hívtak egy taxit, meghagyva a taxisnak, hogy mutassa meg nekünk a kivilágított Bécset, s vigyen le a hajóállomásra. 
Hát ez egy feledhetetlen út volt, a falusi libák érezhetik így magukat a főutcában, mint mi. Ott és akkor láttam először  az utcasarkon álldogáló „pretty woman”-t – és minden, a nyüzsgés, a reklámok, a fények valósággal elkápráztatott…

Schönbrunni képek

Másnap mentünk a Schönbrunni kastélyba és parkba. Valahogy a kastélyról/ból nincs olyan emlékképem mint mondjuk a windsori kastélyról. Nem tudom miért, pedig bizonyára az is szép és érdekes volt. Nagyon tetszett a szépen gondozott park, a fantasztikusan nyírt fákból alakított allék, bár még relatíve kora-tavasz volt, de már voltak kiültetett virágok. Rémlik, mintha valami nagy, tengeri-halas akváriumot is láttunk volna, de képtelen vagyok visszaidézni, hogy ez pontosan hol volt. 
Ahogy most nézem Schönbrunnban nem lehetett, az ottani állatkertben (legalábbis most) nincsenek halak, vannak viszont a Tenger házában. Hát lehet, hogy ott is voltunk, nem a helyszín, hanem a hatalmas, színes halakkal teli óriási akvárium van a szemem előtt…. 
Délután szabad program volt, s végre „elverhettem” az a kevéske kis Schillinget, amit kaptam. Akárhogy is erőltetem az agyam, mindössze három dolog jut eszembe. 
A nagyobb vétel öcsém első „igazi” farmernadrágja – amire vágyott, s akkoriban ez itthon majdnem elérhetetlen álom volt, aztán két orkán kabát, (micsoda "menő cucc"  volt az akkor!) illetve egy véletlen vásárlás, a csoda tudja már melyik, számomra akkor óriásinak tűnő szupermarketben (bár talán akkor még nem ez volt a neve, de) a választék szinte már félelmetes volt akkor is – legalábbis a magyarországi viszonyokhoz képest. 

A régi reklám és az én aranytartalék-üvegem

No szóval egy ilyen áruházban „csak úgy” levettem egy üveget a polcról megnézni, mi lehet benne ? Az üvegcse feliratából annyit értettem, hogy ez valami víz- vagy levegőillatosító vagy valami ilyesmi lehet. Lecsavartam a kupakját ……és majdnem elájultam, olyan csodálatos fenyőillat bújt ki az üvegből. Magamnak ezt hoztam, ráadásul mindjárt két üveggel. 
Később Bécsben járva újra vásároltam, és oly takarékosan bántam vele, mint az arannyal. Nem is kellett sok belőle (én a felmosóvízbe használtam) pár csepptől egy fél napig illatárban úszott a lakás. Aztán amikor kezdett elfogyni, megkerestem levélben a céget, „számon kérve” rajtuk, hogy Magyarországon miért nem forgalmazzák ezt a csodaszert ? És képzeljétek el, nem csak választ kaptam, hanem egy ajándék üveget ebből a  csodaszerből. 
A mellékelt képen talán nem látszik, ez az üveg kb. 1/3-ad részig még tartalmazza azt az esszenciát, amilyent én azóta se, sehol se találtam, és ha ebből teszek a felmosóvízbe egy két cseppet, akkor egészen elgyengülök, mert eszembe jutnak a régi szép emlékeim… 
Mostanában nem használom, csak szagolgatom, a maradék így ki fog tartani életem végéig. (Kerestem és találtam a Google-ban adatokat a Perolin cégre. Ki hitte volna, hogy Magyarországon is forgalmazott pl. padlófényesítőt ? És beteszek ide egy régi reklámot, mert ezek szerint valamikor magyar területen is forgalmaztak légfrissítőket. Kár, hogy most nem…. )

Hát ezek voltak a bécsi emlékek – aztán indultunk tovább.

Sajnos nem jut eszembe a hajónak a neve, amin utaztunk. Nem volt nagy a hajó és nem volt hatalmas a csoport, talán 30-40 fő lehetett. Azt határozottan tudom, hogy két dolog nagyon tetszett nekünk, az egyik az, hogy reggelente Csajkovszkij B moll zongoraverseny hangjai ébresztettek bennünket, ( minden kajütben volt egy állandóan bekapcsolt hangszóró). 
Azóta is, ha bárhol, bármikor meghallom ezt a zenét, azonnal ez a dunai hajózás jut eszembe. Ezen kívül nagyon élveztük a vacsora utáni élőzenés táncesteket, hiszen zömében hasonló korú fiatalok voltunk, így hát – bár helyhez voltunk kötve – azért mégis volt szórakozási lehetőség. Napközben, ha úton voltunk a hajóval, akkor kint álldogáltunk a fedélzeten – ugyanis ahhoz, hogy kiüljünk még kicsit friss volt az idő és sajnos az esti part-menti fényeket is inkább bentről, az étterem ablakain át nézegettük.

Krems

A következő nap Kremsben kötöttünk ki, vagyis ez úgy van valahogy, hogy van egy Krems nevű és egy Stein nevű település, amelyek egybeépültek. A település névadója a Krems nevű kis folyó. Egy igen hangulatos – számunkra akkor teljesen idegen stílusú óvárossal találkoztunk itt. Csupa régi ház, festett homlokzatok, sehol egy tenyérnyi hulló vakolat, sehol szemét az utcákon ! Kicsi kávézókkal, apró üzletekkel, kézművesek utcára kirakott kis pultjaikkal, koratavasz lévén viszonylag még kevés virággal, de mégis valahogy olyan kép él bennem, hogy színes volt az a város. Én ilyesmit akkor itthon még nem láttam. Nem emlékszem, hogy itt valami kiállítást, vagy épületet megnéztünk volna.

Dürnstein

Ezután Dürnstein következett. Hasonlóan az előző városhoz itt is elámultunk a tisztaságon, a rendezettségen, azon, hogy olyan nagyon más  itt minden, mint ott, ahonnan mi jövünk. Megmásztunk valami hegyet, melynek tetején egy vár romjai álltak. Becsülettel bevallom én már semmire sem emlékeztem, miről is volt híres ez a vár, de itt http://www.felsofokon.hu/schmidt-valeria-blogja/2011/03/06/ausztriai-legendak-richard-kiraly-durnstein-varaban elolvashatja, akit netán érdekel a története.

Sajnálatosan azonban itt megszakadt az utunk – nem jutottunk el a végcélig, nevezetesen Melkig, ugyanis valami technikai probléma adódott a hajóval, s vissza kellett mennünk Bécsbe. Ami bizony kár, mert a melki apátság bizonyára gyönyörű.  Így aztán Bécsben eltöltöttünk (csavargással, bámulással) még egy napot, mire a hajót megjavították – majd máris indulnunk kellett hazafelé.

Nem emlékszem, de szinte kizártnak tartom, hogy kaptunk volna valamiféle „kártérítést” az elmaradt program miatt. Őszintén szólva azt hiszem, akkoriban ilyen fogalom nem is létezett. Aki külföldre jutott, örült, hogy egyáltalán mehetett, mit számított, hogy egy nappal megrövidítették – még ha valóban technikai probléma miatt is….

Nos ez volt az első külföldi út, az első „világlátás”, a kikukucskálás a vasfüggöny mögül. Szép volt. Rég volt.

Stefansdom:  http://www.vejen-gym.dk/fagene/tysk/Wien/bachmannteksten/stephansdom/Stephansdom-klassisch-klein1.jpg

Perolinkép: http://www.eleud.hu/perolin-szamolocedula-pi-1110.html?osCsid=1197acce948462682e73db81e6919dfc

Dürnstein: http://hetedhetorszag.hu/kepek/341/341-5.jpg   http://mw2.google.com/mw-panoramio/photos/medium/73743308.jpg

Krems: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/96/Krems_2004.jpg

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjilgQwGoUmCIl344ss4pz01gMr2xrYOaIXmoO80IseuUkfaucF_LNfr6rlSDI_ilq-Xv8TuFakbbttVG30UkmTu_CFEr6PR1n7Wl82SnTtsKZFV_kQzHRKcVXeXZvms2Ii1sHSGTJlqWeA/s1600/Krems+town.jpg

Bécs Schönbrunn  http://utazas.net/uploads/EU/Ausztria/Wien/Becs.jpg

http://mw2.google.com/mw-panoramio/photos/medium/30525217.jpg