Egyre jobban érzem, hogy ha a lelkem betegeskedik, akkor
csak és kizárólag egyetlen gyógyszere van a gyógyulásnak, ez pedig a Gyükés. És nem mindenféle nyugtató. Tegnap megint kint jártam
– most bodzaszedés ürügyén – 3 degeszre tömött szatyorral tértem haza, mert végül
szedtem még akácvirágot, rózsaszirmot, zsurlófüvet, útifüvet is.
És velem volt a fényképezőm. Rettentően sajnálom, hogy a
makrózás nem(sem) megy ezzel a géppel… nem tudom, mi lehet a baj – és a szívem
sajog, mert bizonyos sosem-visszahozható-pillanatok mindörökre elvesznek, mint
pl. a margarétás kép, ahol egy lepke és két tücsökbaba van a homályos képen.
Kicsit talán jobb, de fotós szemmel nézve ez is mínuszos osztályzatú, a
nyuszis. Itt meg túl messze ült a nyuszi, bezoom-oltam, de hát ez a kép se jó.
Hoztam viszont két beteg rózsavirágot haza a fotózás
kedvéért, hogy látni lehessen, miképp kezdődik a hecsedli-betegség – amiről már
tavaly is írtam, amikor a termést gyűjtöttem a lekvárfőzéshez. És azt
hiszem megtaláltam a tettest. Itthon
ugyanis a rózsaszirmos zacskóból kiesett egy bogár, akit „kénytelen voltam” a
fotózás kedvéért örökre mozgásképtelenné tenni – vagyis hangyairtóval
lesprézni. Nos ez valamiféle ormányos bogár és vélhetően ez az okozója az egész
rétre kiterjedt, valóban tragikus vadrózsaállomány pusztulásnak. Ill. nem jól
írom, hiszen nem pusztul el a bokor, csak a termés válik élvezhetetlenné. No de
nem az én feladatom ennek a megoldása (sem)- tehát csak tényként közlöm (kivel
is ? hát magammal….)
Régi kutyás ismerőssel is találkoztam, szinte hihetetlen,
hogy a játékos, fiatal „medvebocs” Nandó
is már 10 éves múlt…
Nagyon jó volt kint. El is határoztam, többször eljövök ide
sétálni. Nincs lélekvidámítóbb muzsika, hely (számomra), mint a
tücsökciripeléstől zengő, szellőjárta rét.
Őzek is jártak erre nemrég....
A rágott rózsa, meg a bogara...
Idén próbaképp csináltam egy olyan üveget is, melybe a bodza mellé rózsaszirmot és akácvirágot is tettem. kíváncsi vagyok, milyen lesz ?