2013. május 2., csütörtök

Morgolódás

(NEM siránkozás. Gondolatmegosztás - avagy kikiabálás az űrbe. Jobb szerintem, mint belülről hagyni, hogy szétrágjon.)



Ma rájöttem, hogy mi a bajom a fiatalokkal. (Vagy hogy  mi  a bajom a világgal ?  Nem is tudom melyik a jobb megfogalmazás.)

Az a bajom, hogy senki se tartja be a szavát – csak én… Amilyen marha vagyok. (Persze ez azért túlzás, de sokszor tényleg ezt érzem.)

Megkérnek hogy ebédre süssek fánkot, eléje majd lesz bográcsgulyás – mondják. Ők főzik. Jól hangzik. Idejét sem tudom, mikor ettem. Én ebédelni dél körül szoktam. Jó, mondjuk 12 és 1 között.

’Tök ideg’ lettem, amikor az ifjak 11 után érkeztek meg a hússal, és 3 lány a 3 kiló húst fél óra alatt darabolta fel. Hogy mikor került a bográcsba, azt már nem tudom, mert nem vártam meg. Hazajöttem, ebédelni. Mert én éhes voltam. Aztán persze megsütöttem a fánkokat, 2 után elvittem nekik, gondoltam lassan már kész lehet a gulyás. De nem…Kétségtelen, addigra már ők is olyan éhesek voltak, hogy „előételnek” megettek egy egész tepsi szilváslepényt – amit hajnalban sütöttem, mert nem bírtam aludni. Kitaláltad ? Nem, nem vártam meg, míg megfő...

Miért is írtam én ezt most le ? Azért mert ebből is kiderül, hogy nem vagyok én már erre a világra való. Megcsontosodott szokásaim vannak, délben szeretek  ebédelni, nem uzsonnaidőben. És bocsánat, ha öndicséretnek hangzik (tán az is) – ha én valamit mondok, arra mérget vehetsz. Ha én valamibe belefogok, azzal nem szuttyogok, hanem pikk-pakk csinálom. És örök életemben ilyen voltam. Fiatalon is.

Persze a világ elég nagy. Elférünk benne mind, precízke igyekvők, meg tohonya pontatlanok is.  Csak lehetőleg ne sokszor keresztezzük egymás útját….






2 megjegyzés:

  1. Ilyet már én is sokszor tapasztaltam és engem is felidegesít. Nem szeretem az időt húzni semmivel és szeretem a megadott időt betartani. A fiatalok valahogy úgy vannak vele: ej ráérünk arra még, majd lesz valahogy, majd kialakul... Lehet hogy ez abból van hogy ők valóban még ráérnek, de akkor miért várják el a másiktól hogy ő betartsa a szavát és az nekik a természetes!

    VálaszTörlés
  2. A kérdés már csak az, hogy milyen időpontra lett megbeszélve az ebéd ? Miért kellene tudni a meghívónak,hogy te mikor szoktál ebédelni ?
    Részemről én az idő(m) múlásával egyre ritkábban veszek részt közös étkezésekben ! -talán ilyesmik miatt is,- egyebeket pedig ne soroljak.

    VálaszTörlés