William Wordsworth: Táncoló
tűzliliomok
Sétáltam,
mint felhő, melyet
szél
hajt, céltalan, könnyedén
s egyszer
csak egy sor, egy sereg
aranyliliom
tűnt elém,
a tó
partján, a fák alatt
ringtak,
táncoltak álmatag.
Ahogy
csillaggal a tejút
ragyog s
hunyorog mindenütt,
a
szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta
ünnepük;
lángszirom,
táncos, büszke fej
hintázott
ott vagy tízezer.
Tűztánc
volt a tó is, de ők
túltündökölték
a vizet, -
költő ily
társaság előtt
csak
boldog s vidám lehetett!
Néztem, -
néztem, - nem tudva még,
hogy mily
gazdaggá tett a kép;
mert ha
merengő éjeken
lelkem
most önmagába néz,
gyakran
kigyúl belső szemem,
mely a
magány áldása, és
megint
veletek lobogok,
táncoló
tűzliliomok.
Egyik kedvenc versem...
VálaszTörlés