Stephen King: Állj ki mellettem!
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
Szeretek elgondolkodni ilyesmiken....
Sajnos nem tudom, honnan van a kép, nagyon régóta őrizgetem...
Nagyon tetszik a kép és a szöveg is. Ahogy múlik felettem az idő, én is úgy érzem, hogy egyre sűrűbb a köd körülöttem.
VálaszTörlésNagyon sokszor találkozom ilyen érzéssel, főleg az zavar amikor néznek rád és egészen máshol járnak az agyukkal...Ilyenkor érzem azt jobb egyedül maradnom a mondandómmal.
VálaszTörlésTalán a gyerekek akikkel találkozom egy-egy kézműves foglalkozáson Ők kárpótolnak..., de egyre érdekesebb, figyelem felhívóbb tárgykészítéssel kell készülnöm...
Örülök, hogy nem vagyok teljesen egyedül az efféle gondolataimmal....
VálaszTörlésValahogy úgy érzem, ez az idézet nem elsősorban panasz, hanem (tán kissé szomorú) tény-megállapítás.