Az égig érő….

 …nem, nem paszuly, mint a mesében, hanem az égig érő paradicsom az, amiről ma írnék.

Ez nőtt itt a kertemben:

Valószínű tavaly egy hibás paradicsomot elegáns mozdulattal bedobtam a virágok közé, hogy: „Egyék ezt a hangyák – nem én !”  Aztán tavasszal, nyár elején megjelent egy is paradicsom palántácska. "No jó, maradj !" – mondtam neki. És maradt. És elkezdett nőni és telistele volt terméssel. Egész nyáron termett, s mit az alábbi fotón is látszik még most is vannak zöldek rajta – bár ezek már a nap-meleg híján nem fognak beérni. Sőt, még virágzik is lelkesen.

Van azonban egy igen jó módszerem – aki esetleg nem ismerné…

Le kell szedni ezeket a be nem érő kicsiket, betenni egy  befőttes üvegbe és az ablakba állítani, oda, ahol éri a nap.

És miként látható, szép lassan be is érik. Nem szárad ki, nem aszalódik össze. Nekem  tán még novemberben is lesznek kis paradicsomaim.

Kíváncsi vagyok, hogy jövőre mi lesz a helyzet ? Ugyanis most már készakarva dobáltam/dugdostam el a kertben itt-ott paradicsomokat. Kikelnek-e jövőre ? Vagy ez az idei csak valami véletlen volt. Remélem, nem. Ugyanis már az eldobottnak is volt „előélete”. A tavalyi az a paradicsomtő  volt, amit barátnőm a kertjében – mint rossz helyen kinőtt „gazt”, felesleges tövet,  ki akart kapálni, s a komposztba dobni. Vagyis már akkor is egy elhajított paradicsomból nőtt az első … De olyan szép, erős kis palánta volt ! Elkértem, hazahoztam. Nos abból/arról ettem paradicsomot tavaly egész nyáron és lám annak a termése idén meghálálta, hogy az „anyját” megmentettem.

Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a „gyerekeivel” jövőre. Szeretném, ha megmaradna, mert akkor ez egy igencsak ellenálló és mindent kibíró fajta, amit megőrizni és újra meg újra elültetni érdemes. Arról már nem is beszélve, hogy a kis terméseknek vékony a héja, és kellemes az íze.

Szóval vannak csodák. Nem csak a mesékben.