Magyar történelem

Az ANK-beli,  Magyar Királyok Panoptikumáról nekem – már csak a sötétség miatt is – a Madame Tussauds londoni kiállítása jutott azonnal eszembe… Több évtized elmúltával is, valahogy arra emlékszem, nem éreztem én ott jól magam. Nem tudom megmagyarázni az okát – miképp azt se, hogy ez a mostani miért nem tetszett.

„A kiállítás különlegességét az adja, hogy a neves személyiségeket középkori környezet veszi körül” - olvastam egy ismertetőben – s ennek megfelelően kissé csalódott voltam, mert a „környezet” nagyjából a figurák ruházatára és kisebb kiegészítőkre korlátozódott.

Vagy talán az zavart, hogy a figurák „arcot kaptak” ?  És minél jobban foglalkoztat a gondolat, annál inkább megerősödik bennem a gyanú: ez lehet az ok. Ha afféle arctalan bábuk lennének kiállítva, felöltöztetve korhű ruhákba – valahogy tán más lenne a helyzet. Ilyesmit számtalan múzeumban láttam, s ott, azok az arc-nélküliek nem keltettek visszatetszést bennem. Míg ezeket az „arcos figurákat” valamiért  nem kedvelem.

Ám ez csak magánvélemény. Nekem arra volt jó ez a kiállítás, hogy elgondolkodjak a viszolygásom okán, s talán feleletet is találjak arra a kérdésre, hogy miért nem járok szívesen ilyen kiállításokra.

Ja, és még azon is lehet merengeni az ismertetők olvasása közben,  hogy a magyar történelem – különösen ilyen kis térben összesűrítve - komolyan mondom, nyomasztó… 
Gyilkosságok, erőszakok, kényszerházasságok, megvakítások, mérgezések, háborúk, kéz- meg füllevágások  és egyebek – persze, nyilván nem csak magyarországi divat az uralkodók közt, mégis, valahogy engem taszít. Semmi felemelőt, szépséget, nemes dolgot nem látok benne, még akkor se, ha a sorban szentek is találhatók….

Mivel holnap bezárnak, már a véleményemmel senkit nem ijesztek el – és különben is lehet, hogy más nagyon élvezné…

Igaz, rajtam kívül megint teremtett lélek nem volt a hatalmas sötét hodályban.