Pókos

Aki ismer, tudja, „pókos” vagyok, azaz pók-kedvelő. Amióta a kertem fölé kifüggesztettem az égető nyári napok és a jég elleni védelmül a madárhálót, nem nagyon volt keresztesem (általában azok tanyáznak a kertünkben). Most pár hete egész véletlenül a szemeteskuka  környékén beleakadtam egy nagy hálóba – és ahogy alaposabban körülnéztem, észrevettem a levél alatt megbúvó hatalmas keresztesnét…(A mérete miatt gondolom, hogy ő nőstény.)  Szóval szétrontottam a hálóját és ettől szörnyű lelkifúrásom lett.

Egy nagyobb levélbe csomagolva, egy – általam biztonságosnak és megfelelőnek ítélt - helyre szállítottam pókanyut. És vártam a másnap reggelt.

Aztán kiderült, hogy a hely megítélését illetőn nem volt azonos a véleményünk, ám mégsem menekült el, hanem keresett magának egy jobb helyet a közelben. Utóbb beláttam, tényleg nem rossz – sőt az általam kiválasztottnál bizonyos szempontokat figyelembe véve, kedvezőbb ez a hely...

Na, azóta szeretetből és hálából, hogy itt maradt nálam, minden nap etetem. Kiteszem a macska-kaja maradékot, amire perceken belül megérkeznek a nagy döglegyek – én pedig nagy szeretettel  és a légycsapóval várom őket. Aztán beteszem őket pókanyu hálójába ! És máris lepereg a csodafilm előttem: először csak a lábát mozdítja, mintha kérdezné : Jól érzékeltem, valami bekerült a hálómba ?? És miután meggyőződött róla, hogy igen, van ott valami, máris leszalad érte, seperc alatt bepörgeti/burkolja és a legtöbb esetben csomagjával együtt visszatér a háló közepére.

Amennyiben éhes és amennyiben másnap jó idő várható, reggelre az összekaszabolt háló gyönyörűen ki van javítva, újra van szőve. Ha rossz idő várható, megmarad a jó kis búvóhelyén, az ereszcsatorna alatt, ahol meg is próbáltam lefényképezni…

Nem tudom, hány szép őszi napunk lesz még, de amíg ő előjön, és elkészíti a hálóját én addig fogom etetni. És jövő tavaszra – hálából - remélem meglep egy gombóc bébipókkal :- )