Omlok össze…

@x képes a figyelemfelhívó üzeneteivel megvidámítani, és a pokolba lökni… (Most ezt nem azért írom, hogy ne küldjön többet !) De esküszöm, ezúttal tán jobb lett volna, ha erről nem tudok. (egyelőre) Mert - mivel magyar hírközlő szerveket nem nézek-hallgatok-olvasok - a külföldi hírekben meg ha esetleg szó volt ilyenről, bizonyára azt hittem, hogy ez valami informatikus téma, vagy börzei hír – ezekhez viszont  semennyit se konyítok – nem is érdekelt és oda se figyeltem….

http://www.atv.hu/videok/video-20131128-friderikusz-2-resz-2013-11-27  

http://bitcoin.hu   

Most, ennek a filmnek megnézése, szövegnek elolvasása után éreztem, hogy „Elég volt !”…

Gondolj bele, mik történtek velem (velünk) 1945 óta…Fel se sorolom. (A korombéli tudja, a fiatalt meg úgysem érdekli…)

Valahogy elegem van. Nem akarok már több változást, az állandó és minden térre kiterjedő bizonytalanság és permanens változás elveszi a kedvemet az élettől. NINCS módom elmenekülni – és sajnos, ha az Északi sarkra, vagy a dzsungelbe, vagy a sivatagba menekülnék – a „Világ Dolgai” előbb utóbb ott is utolérnének.

Kéremszépen nekem elegem van ! Tessenek engem már békében hagyni a kis vackomon ! Elpötyögetek a számítógépemen, remélve, hogy soraim senkit nem zavarnak, aztán előbb utóbb csak utolér a végleges áramszünet….

(Kép: http://thestatelessman.com/wp-content/uploads/2013/05/bitcoin-logo-3d.jpg)

Libertas        A szabadság istennője.

Aequitas       A tisztességes kereskedők és kereskedelem istennője.

Veritas          Az igazság istennője.

Vajon mit szólnának a görög istennők, ha meglátnák a nevüket ezen az érmén ????????

♥zene♥zene♥zene♥

Mit látok/hallok minap ???

Agnetha újra fellépést vállalt, sőt interjút adott !

Nem tudod ki ő ????  Jaj, hát az ABBA-ból az egyik „A”. :-)

Nagyon, nagyon szerettem, sőt a mai napi szeretem a zenéjüket és meggyőződésem nem vagyok egyedül. Most elvonatkoztatva attól, hogy életem legszebb időszakát idézik vissza, mert el nem tudom mondani, hány szépséges pillanat (? óra !) kapcsolódik számaikhoz – szerintem a mai napig élvezhető, nagyon jó zenét hoztak létre. Hány boldog tánclépés – libbenés, milyen csodás hangulatok ! Jaj, a fiatalságom !!! Ott perdül-fordul az ő zenéjükre... Csoda hát ha annyira kedvelem ????

Sokszor szoktam hallgatni őket itt:

http://www.songstube.net/video.php?title=Dancing%20Queen&artistid=16240&artist=ABBA&id=212055 Ha jól számoltam, 60 ABBA siker hallgatható meg ezen a helyen.Vagy itt: http://www.youtube.com/watch?v=MfM9gQkfwyg&list=RDFg9zPFwQoBI

Szóval arról faggatták Agnethát – aki mellesleg rendkívül vonzó még idős korában is ! – lesz-e még egyszer ABBA ?

És ő természetesen tiltakozott – és most igazán nem tudom, hogy csak a kommentátor kétértelmű szavai, vagy talán tényleg Agnetha volt az, aki felkeltette bennem a reményt, hogy talán egyszer hallhatom/láthatom még őket együtt ? De jó is lenne !

Itt egy ezévi – bár tavasszal íródott - riport vele:

http://www.quart.hu/quart/nagy/20130524-agnetha-fltskog-az-abba-enekesnoje-ujra-lemezt-csinalt.html 

Igaz, ha netán össze is állnának – nekem többet adni már nem tudnak. A koncertjükre elmenni nyilván nem tudnék – ezekre a számokra (ha hoznának újakat) már nem lenne kivel ropni a táncot.

Hát akkor tulajdonképp minek is szeretném, hogy újra legyen ABBA ?  

Maradok hát a nosztalgiánál. Nem rossz az…. a semmi helyett…..

A hosszúhetényi cseresznye-sor csodája

Én, aki örökkön örökké csak mekegek és panaszkodom, szidom a világot, én most kérem, töredelmesen bevallom, hogy majdnem könnyekig meghatódtam, az alábbi cikk olvastán, mely ajánlatot @x-től kaptam, s ezúton is köszönöm.

A cikk itt olvasható: 

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csoda-tortent-hosszuhetenyben

NEM, nem, nem ezerszer is nem hittem volna, hogy ilyesmi manapság létezik.

Hát köszönöm a hosszúhetényieknek, hogy egy morzsát az elveszett hitemből visszaadtak !

Ez egy 2007-ben készült kép, amikor a kis fák talán egy évesek lehettek….

Kinti és benti állapotok

Nos, megérkezett.... Kívül ilyen:

Belül meg ilyen:

 
"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."

Memi pasa fürdője, meg a villamos…

Nemrég láttam/hallottam, hogy nosztalgiából, - a régi pécsi villamos beindulásának 100 éves évfordulójára emlékezve – a Kórház tér közelében, újra látható egy sárga kocsi. Persze láttam róla képeket is, azt is olvastam, hogy ez azért nem is igazán olyan, mint amilyenek anno errefelé közlekedtek – de csak csak bujkált bennem a kíváncsiság, s gondoltam, mielőtt még behavazódik itt körülöttem a világ, még egy utolsó kis városnézésre lemegyek…

A villamos a Memi pasa fürdője mellett áll, http://hu.wikipedia.org/wiki/Memi_pasa_f%C3%BCrd%C5%91je ha már ott voltam, erről a szégyellnivaló műemlékről is csináltam pár képet.

 

 

 

 

Kapott állítólag a város pénzt török emlékei felújítására http://www.bama.hu/baranya/kultura/belvarosi-torok-kozpont-482980 (igaz, a fürdő nem szerepel ezek között) de ahogy elkezdtem ez után keresgélni a neten, olyan szélsőséges véleményeket találtam a témához kapcsolva, hogy lelki békém megőrzése érdekében gyorsan abbahagytam az olvasásukat. Sőt, ki sem fejtem saját nézetemet ezen a téren…(Szerintem ugyanis a törökök már a „spájzban” vannak…Aki ezt nem érti, azt sajnálom….)

A fürdőnek csak bizonyos részeit fotóztam és nagyon ügyesen kellett lépegetnem, mivel a közeli,  Kórház téri nyilvános WC-t bezárták, helyett nincs új – így ez a fürdő egyesek szerint (bár fedetlen - de) elég jó búvó- és "lerakóhelynek" bizonyul…..

Ami pedig a villamost illeti: Úgy összességében nem mondhatom, hogy túlságosan felvillanyozva jöttem el a helyszínről.

Érdekes módon már az is zavart, hogy NEM ilyen villamoskocsik jártak Pécsett !

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.405932612819570.96129.360661200680045&type=3  Ezen a címen mindenki számra hozzáférhetően megnézhető sok villamosos pécsi kép, és ott bizony ilyen kocsik nincsenek. Azoknak a régieknek nem volt  ajtajuk, egy olyan furán nyíló-csukódó rácsot kellett lenyitni és úgy lehetett le, meg felszállni.

Érdekes volt az számomra az, hogy míg az ember, ha gyerekkori helyszíneit keresi, azok majdnem mindig „összemennek” megtörpülnek valamiért – ám nekem ez a villamos most egy ronda nagy monstrumnak hatott…. 

  

 

 

Csak a példa kedvéért csatolok ide egy olyan képet, amin a Kossuth (ma újra Király) utcában, a Színház térnél látható egy "igazi" pécsi villamos:

Míg odaértem, azon morfondíroztam, emlékszem-e valami különleges eseményre a villamossal kapcsolatban ? Nos, esemény nem jutott eszembe, de az igen, hogy  a két városszéli végállomása (Dózsa és Balokány) az én emlékezetemben „világvégeként” él. Nem ott laktunk, mi arra nem jártunk. A Magaslati út környékén éltünk, a belvárosban jártam iskolába – 1962-ben, amikor az első „osztályteánk” volt a testvériskolás (Gépipari) fiúkkal,  a 48-as téren lévő sulijuk hihetetlen messzeségnek tűnt számomra.

Milyen furán alakul is a közel-messze érzete….Ma már (persze hozzá teszem autóval, de azért busszal is)  nem nagy dolog a 60-as évek méreténél sokkal nagyobb város egyik végéből eljutni a másikba. Összement a tér….

Aztán elmentem a temetőbe, betéliesítettem a sírokat.

Állítólag jön a hó.

Macik

Nem tudok betelni az ilyesféle filmekkel !

Ember+vadállat+természet…órákon át képes vagyok/lennék nézni. Pár napja épp egy amerikai biológus, bizonyos Dr. Lynn Leroy Rogersről meg a medvéiről szólt a film. A biológus fiatal korában rettenetesen félt a medvéktől, mégis hosszú évtizedek alatt képes volt valami olyan csodálatos kapcsolatot kiépíteni a teljesen vadon élő állatokkal, hogy az már szinte hihetetlen. Amikor a medvék területére ér, fennhangon figyelmezteti őket, hogy „csak ő van itt, s nem kell félniük !” s az állatok mintha megértenék….

Több, mint 40 éve tanulmányozza a veszélyesnek és vadnak kikiáltott fekete medvéket a Minnesotában, az Egyesült Államok északkeleti részén. Radarral követhető nyakbavalót tesz rájuk – de nem ám kábító-puskázás után, hanem mogyoróval magához csalogatja a hatalmas jószágokat, azok meg eltűrik, hogy az adó-vevőt felcsatolja a nyakukra. Szinte hihetetlen – márpedig a saját szememmel láttam….A barlangba bújt anyamedve megengedi neki, hogy a pár hetes kis bocsokat kézbe vegye…jelenléte  a medvéket  az egyébként legveszélyesebb időszakukban, a párosodás idején sem zavarja.

Szomorú volt látni, hogy – mivel a medvevadászat az év bizonyos időszakában nem tiltott – a nyakbavalóval, sőt  lila, figyelem-felkeltő szalaggal ellátott „kísérleti megfigyelés alatti” (bár valójában teljesen szabadon) élő medvéket is kilövik azok, akiket az efféle gyilkolási szenvedély tesz boldoggá…..

Az enyhe kifejezés, hogy utálom a vadászokat. Nem csak az amerikaiakat.

(Aki nem olvasta Robert Franklin Leslie: „A medvék és én” c. könyvét, annak figyelmébe ajánlom !)

Kép: http://zoologirl.files.wordpress.com/2010/11/lynn-rogers-and-bear.jpg

http://www.bearstudy.org/website/images/stories/test_photos/hd_slide01_ms.jpg

Nem panasz, tényközlés…

Ma időpontot kértem a kardiológiára. Lötyögött a szívem pár napja, a körzeti ajánlotta - bár csak februárban lenne esedékes az u.n. éves kontroll - menjek előbb.

Ma telefonáltam és kértem időpontot.

2014. január 28-ra kaptam.

Tudom, hogy a magyarországi egészségüggyel kapcsolatban NINCS ember, aki ne tudna ennél ezerszer rosszabb, szomorúbb, félelmetesebb dolgot mesélni – mégis….

Nagy, nagyon nagy kár, hogy ilyen öreg vagyok – mert bizony én is elmennék…szívfájdalom nélkül (vagy azzal együtt) és azonnal.....

Kép: http://telkiegeszsegcentrum.hu/content/centrum/863/kardiologia-vagott.jpg








 

Nem vagyok képes….

 

Még sosem éreztem ilyent. Nem vagyok képes a már félig halott paradicsomfámat tövestül kitépni és a kukazsákba gyömöszölni, pedig ma lesz zöld-hulladék szállítás.  Miután még egy jó tányérnyi  paradicsomocskát leszedtem róla, vittem a hónom alá csapva a nagy kukazsákot és akkor (komolyan mondom) megszólított a paradicsom, hogy

-  „Ne még!”

Nem tudom, mire vár, nem tudom, mit hisz, remél….

Az szerintem fizikai képtelenség, hogy átvészelje a fagyokat, havakat – de talán úgy érzi, még nincs itt az ideje. Meg azért csak csak más meghalni egy gyilkos metszőolló által, és „elszenderedni” egy fagyos éjszakán…

Így hát a paradicsomfa marad…

Ki tudja, nem kérek-e én is egyszer majd valami hasonlót.

És ki tudja, hátha akkor nekem is megkegyelmez valaki.....

  

Ahány ház, annyi káposzta

Eldicsekedtem múltkor a káposztasavanyításommal – mostanra „beérett a termés” lehet enni reggel-délben-este. Csodafinom lett!

Neki is fogtam az idei első adag húsos-káposzta főzésnek, amit én „Nagymama-féle húsos-káposztának” hívok – merthogy ugye, a nagymamám így készítette valamikor ezer éve…

Épp akciós volt a Spárban a lapocka, vettem  egy szép darabot, még sütni is maradt belőle. Ezzel a hússal szoktam mindig készíteni – nem tudom, miért ? Csak. Megszokásból. Vagy tán a nagymama mondta ? 

Először kicsit megdinsztelem egy kevés zsíron a hagymát. (Van, hogy kisütök egy-két szelet szalonnát, s annak a zsírjával készítem, a szalonnát meg később beleaprítom.) A hagymás zsírra teszem a húst, amit pár percig kevergetek, míg kifehérszik, aztán ráöntök egy kevés vizet, megsózom, most teszem bele a paprikát, és kicsit párolom. Ezután jön a káposzta, és jó pár karika házi füstölt kolbász. Ezeket „kellő ideig” főzöm. (= megkóstolom, s ha elég puha a hús, akkor jó….)  Egy külön kislábosban eközben árpagyöngyöt (vagy kölest) főzök, majd ha kész hozzákeverem a húsos káposztához. Az egész rotyog még egy kis ideig, aztán amikor úgy érzem, hogy nem tudom abbahagyni a kóstolgatást, akkor kész.

Mivel ebből keveset nem lehet főzni, ha kihűlt a nagy fazéknyi anyag, akkor bedobozolom és mehet a mélyhűtőbe. Nem   mértem a hozzávalókat, most 8 ebédnyi lett.  Valaki azt mondta nekem, ez nem is kolozsvári káposzta, mert abba nem tesznek füstölt dolgokat (szalonna, kolbász). Nos lehet, de nálunk EZT hívták kolozsvári káposztának és most már nekem is az marad a hátralévő időre.

Varjak

Talán megússzuk még pár hétig, s nem kezd a hó hulldogálni – miképp az alábbi Kányádi vers jövendöli. Annyira szép késő-őszies volt a tegnapi délután, hogy kedvem kerekedett sétálni.

S mit láttam ? Egy nagy csapat varjút, kik egy hatalmas hárs ágain, csapatba verődve, a lopott diót eszegették. Volt ügyetlen, aki az egészet leejtette – ámbár az is lehet, ez csak trükk volt, hiszen ha leesik, akkor törik ehetővé igazán a dió – egyszerűbb, mint csőrrel nyitogatni. Nem annyi madár volt a fán, amennyit a képen láttok – sokkal több. Csak, ha ráközelítek - akkor egyrészt romlik a minőség, másrészt kisebb terület látszik, viszont ha „rendesen” fényképezek a járda túlfeléről, akkor meg a lombban nem látszanak a madarak. Maradt hát ez a megoldás…

Aztán ahogy ott erőszakoskodtam a fa közelében a géppel, egyszer csak megsértődtek és mint karmester beintésére a zenekar, egy suhanással felkerekedtek és elrepültek. (a ronda villanydrótók fölött…)

(Ezekről a madarakról egyébként egy rég elhunyt kedves ismerősöm fog – tán mindörökre - eszembe jutni. Külszolgálatra mentek, ültek csendesen az autóban, unottan nézegettek kifelé a sokszor látott tájra. Megszólal az egyik: „Varjak a réten !”  mire a másik: „Ne varrjál”….)

  

 Kányádi Sándor: Lapulnak a lehullt lombok

Sem a napot, sem a holdat
nem látjuk már napok óta,
habarcsával a szürkeség
a kék eget bevakolta.

Sehol egy tenyérnyi kékség,
bár egy vékony repedésnyi;
nincs a feketerigónak,
nincsen kedve fütyörészni.

Csak csetteget ágról ágra,
hírleli: vége az ősznek,
lapulnak a lehullt lombok,
fáradtak, nem kergetőznek.

Lombok helyett fönn a fákon
csupa sötét varjú-kár van.
S elkezd a hó hulldogálni,
mint a tavaly ilyentájban.

 Ahová besütött a nap, bearanyozott mindent...

Egy megzavarodott bőrlevél...Kora tavasszal kellene nyílnia...

(Hogy bőrlevél a neve, most tudtam meg, keresgélve a neten. Én jégvirágnak ismertem, hiszen sokszor a jég alól kandikál ki)

Piruló gránátalma  - ritkán láttam a termését és szerintem ez a változat nem is ehető

Lilás-fekete kiirthatatlan karmazsinbogyó, mögötte a sárguló levelű vérehulló fecskefű

 

Málnahab

Még a nyáron, amikor franciaországi barátnőm megérkezett és ismételten hozott vagy 15 zacskónyi málnahab-port – bedühödtem és írtam egy levelet a Dr.Oetker magyarországi képviseletének, hogy azért mégis micsoda disznóság, hogy az EU-ban a franciák, németek, osztrákok ehetik a málnahabot, a szegény magyarok meg nem…

Akkor az Oetker nagyon udvariasan visszaírt, hogy ezt a terméket sajnos MO-on nem forgalmazzák. Gondoltam is csúnyát róluk. Ám mivel mondom, barátnőm egy évi adagot hozott, nem volt hiányom belőle.

És akkor mit látok ma a TESCO-ban ?? Hát az én málna krémemet !!!!

Jó húzós az ára nem mondom, 1 tasak 265.- Ft, de megvettem egyet már csak azért, hogy a másikkal egymás mellé téve lefotózhassam, hogy ha valaki keresné – akkor lássa, miképp is néz ki. Nagyon finom, csak egy kevés tejjel kell (robotgéppel) kikeverni és pillanatok alatt csodás málnahab lesz belőle.

(Oké, oké, bizonyára tele van mindenféle egészségtelen izével – nem vitatom – de nem lehet folyton alma-cékla-répa salátát enni….) 

Lakatos Artúr harmadszor – pécsi kiállítása kapcsán

Az alábbi két bejegyzésemben írtam én Lakatos Artúrral való „találkozásomról és megismerkedésemről” – amiről kifejezetten azt mondhatom, hogy örömteli időtöltésem volt.

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/01/lakatos-artur-pecsi-kepei.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/abszolvaltam-lakatos-artur-2.html

Megtisztelőnek érzem, hogy később unokája (Lakatos Mária) is megkeresett, mi több, blogom olvasójaként is feliratkozott.

Tudomásom volt róla (@x hozta a hírt), hogy nemrég Lakatos Artúrnak  kiállítása nyílt a Káptalan utcai galériában – tervbe is vettem, hogy elmegyek.

És ma ott voltam.

Senkit ne tartson vissza az én alábbi véleményem – de nekem bizony csalódás volt a kiállítás. Ahhoz képest, hogy a fent említett két postomban én hány képet mutattam be – hát a kiállításon mindösszesen ezekből 3 volt látható. Ahhoz képes pedig, amit a wikiben olvashattok a hihetetlenül sokirányú tehetséges alkotóról http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakatos_Art%C3%BAr  - ahhoz képest meg hát…. ez egy olyan kis „házi gyűjtemény”…

Elismerem Lakatos Artúr sokoldalú zsenialitását – elfogadom, hogy lehetetlen is lett volna  „igazán” bemutatni a művész összes alkotását – de én bizony abban reménykedtem, hogy legalább a pécsi képeit eredetiben láthatom. Hát ez nem jött össze…. 
A „nagy” embernek/művésznek ez egy iciri-piciri bemutatója volt csak. Persze, a semminél azért több...és végülis láthattam néhányat textilterveiből, porcelánjaiból, ólomüvegeiből.

Ráadásul a szívemben ott volt az a melengető kis öröm, hogy én legalább – ha nem is kiállításon, de a blogomban - sok képet meg tudtam mutatni azoknak, akik a városunk régi arca után érdeklődnek.

Néhány képet azért készítettem:

Fischer Béla

   Baranya megye egykori alispánja, Visy Márta férje, azaz Lakatos Artúr sógora
(Köszönöm a kiegészítő javítást Lakatos Máriának)

 Ezt az utolsó képet azért tettem be, hogy ha valaki véletlenül mégis megnézi a fentebb ajánlott, régebbi anyagokat, abban láthatja ezt a kaput 1963-ban, idén januárban, és most így néz ki: