Ahány ház, annyi káposzta

Eldicsekedtem múltkor a káposztasavanyításommal – mostanra „beérett a termés” lehet enni reggel-délben-este. Csodafinom lett!

Neki is fogtam az idei első adag húsos-káposzta főzésnek, amit én „Nagymama-féle húsos-káposztának” hívok – merthogy ugye, a nagymamám így készítette valamikor ezer éve…

Épp akciós volt a Spárban a lapocka, vettem  egy szép darabot, még sütni is maradt belőle. Ezzel a hússal szoktam mindig készíteni – nem tudom, miért ? Csak. Megszokásból. Vagy tán a nagymama mondta ? 

Először kicsit megdinsztelem egy kevés zsíron a hagymát. (Van, hogy kisütök egy-két szelet szalonnát, s annak a zsírjával készítem, a szalonnát meg később beleaprítom.) A hagymás zsírra teszem a húst, amit pár percig kevergetek, míg kifehérszik, aztán ráöntök egy kevés vizet, megsózom, most teszem bele a paprikát, és kicsit párolom. Ezután jön a káposzta, és jó pár karika házi füstölt kolbász. Ezeket „kellő ideig” főzöm. (= megkóstolom, s ha elég puha a hús, akkor jó….)  Egy külön kislábosban eközben árpagyöngyöt (vagy kölest) főzök, majd ha kész hozzákeverem a húsos káposztához. Az egész rotyog még egy kis ideig, aztán amikor úgy érzem, hogy nem tudom abbahagyni a kóstolgatást, akkor kész.

Mivel ebből keveset nem lehet főzni, ha kihűlt a nagy fazéknyi anyag, akkor bedobozolom és mehet a mélyhűtőbe. Nem   mértem a hozzávalókat, most 8 ebédnyi lett.  Valaki azt mondta nekem, ez nem is kolozsvári káposzta, mert abba nem tesznek füstölt dolgokat (szalonna, kolbász). Nos lehet, de nálunk EZT hívták kolozsvári káposztának és most már nekem is az marad a hátralévő időre.