C2C Bölcsőtől bölcsőig

Pár napja kaptam a hírt, hogy Pécsett is általánossá válik jövőre a szelektív hulladékgyűjtés. Őszintén örülök neki – akkor is, ha a pontos részleteket még nem tudom.http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/teljes-fordulat-jon-szemetszallitasban Épp itt volt az ideje, hogy egy ilyen nagy városban áttérjenek erre a környezetkímélőbb megoldásra.

Be kell valljam én a Cradle to Cradle kifejezést még nem hallottam. A „C2C” (angol szavak rövidítése)  szó szerinti jelentése:  Bölcsőtől bölcsőig. A részletekről itt olvashat, akit érdekel: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6lcs%C5%91t%C5%91l_b%C3%B6lcs%C5%91ig 

A témához kapcsolódva, épp ma hajnalban láttam egy érdekes filmet. Igencsak elgondolkodtató téma volt, egy 4 gyerekes család élete 4 héten át műanyag nélkül – így tudnám egy mondatban összefoglalni….

És aztán a felkelésig volt még időm bőven gondolkodni a saját életemen: mit is kellene nekem „kidobni, leselejtezni” ha meg akarnák szabadulni a műanyagoktól. Rájöttem: nem lennék képes erre….és valószínűleg az emberiség zöme szintén ezt érezné.

Akkor tehát csak egy megoldás marad, a tervezőknek, gyártóknak kell lépni, olyan anyagokat létrehozva, melyek újrahasznosíthatók. Továbbá kétségtelen, ehhez fel kell nevelni egy olyan generációt, mely azt veszi természetesnek, hogy a szemetet – részben minimalizálni, másrészt szelektálni KELL, hogy újrahasznosítható legyen !

Nem tudom, ehhez mennyi időre van szükség… De ha az én majd 70 évemet végiggondolom, igencsak fura világ lenne, ha visszaállnának a háború utáni állapotok. Mert ami ezalatt az emberöltőnyi idő alatt történt, az félelmetes. És nem azt kívánom, hogy oda „süllyedjen” vissza minden és mindenki, amilyen világ volt akkoriban, de valamiképp az se igazán természetes, ami ma van, még akkor se, ha millió dolog kényelmesebb, könnyebb, mint anno. Mert aki józanul és őszintén gondolkodik, rá kell jönnie, ezt vég nélkül csinálni nem lehet…

Volt egy néhány megvalósítható gondolatom, de pl. fogalmam nincs, hogy a mélyhűtőben tárolt ezerféle nyers és félkész/kész ételemet mibe tudnám tenni ? Üveg/porcelán/fémtároló a helykihasználás miatt nem nagyon jöhet szóba. Papírba mégse lehet a lecsót eltenni. És mennyit károsodott már az a sajt/vaj/túró, amit én ugyan itthon pl. porcelántálba teszek, de a gyártása napjától műanyagba volt csomagolva, s állt heteket, vagy még többet ilyen-olyan hűtőtárolókban ? Vagy mivel lehet helyettesíteni a zuhanyfüggönyt ? Létezik-e manapság fanyelű, igazi sörtés fogkefe ? (Egyáltalán nem emlékszem, régen miből volt a fogkefe „szőre” csak nem igazi szőrből ???? na de akkor miből ? Öröktől fogva valami műizével mostam fogat ? ) Nylon abroszom ugyan nincs, de van műanyag tányér-alátét – csak nem fogok ehelyett újságpapírt tenni az asztalra a terítőt óvandó ? ……Erőltetem az agyam, hogy gyerekkorom dolgai eszembe jussanak – de valahogy mindig csak a szegénység, egyszerűség, megnyilvánulásai jönnek a szemem elé. A konyha, lakás, az egész élet - ha a felszerelésekre gondolok - sokkal, sokkal primitívebb, egyszerűbb volt – és mégis megvoltunk valahogy…. Semmilyen elektromos háztartási gép NEM volt. (15 éves voltam, amikor először lett mosógépünk.) A nagymama habverőjét máig őrzöm a szekrényben. Volt egy külön csak e célra használt vízforraló lábos – a mosáshoz, mosogatáshoz ebben forraltunk vizet – és mégis valahogy tisztaság és rend volt körülöttem…

Nos, nem akarom én teljes egészében visszavarázsolni azt az életet, de egy biztos, nagyon „elszaladt velünk a ló”. Én már túl sokat tenni nem tudok, de valóban fontos lenne a felnövekvő generációt ráébreszteni, hogy másképp kell/ene csinálni a dolgokat, ha az utánuk következőknek is akarnak még hagyni valamit…

Kép: http://www.symbiosecenter.dk/sites/default/files/S_kompetenceudvikling.png