Pár napja
kaptam a hírt, hogy Pécsett is általánossá válik jövőre a szelektív
hulladékgyűjtés. Őszintén örülök neki – akkor is, ha a pontos részleteket még
nem tudom.http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/teljes-fordulat-jon-szemetszallitasban
Épp itt volt az ideje, hogy egy ilyen nagy városban áttérjenek erre a
környezetkímélőbb megoldásra.
Be kell
valljam én a Cradle to Cradle kifejezést még nem hallottam. A „C2C” (angol szavak
rövidítése) szó szerinti jelentése: Bölcsőtől bölcsőig. A részletekről itt
olvashat, akit érdekel: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6lcs%C5%91t%C5%91l_b%C3%B6lcs%C5%91ig
A témához
kapcsolódva, épp ma hajnalban láttam egy érdekes filmet. Igencsak
elgondolkodtató téma volt, egy 4 gyerekes család élete 4 héten át műanyag
nélkül – így tudnám egy mondatban összefoglalni….
És aztán
a felkelésig volt még időm bőven gondolkodni a saját életemen: mit is kellene
nekem „kidobni, leselejtezni” ha meg akarnák szabadulni a műanyagoktól.
Rájöttem: nem lennék képes erre….és valószínűleg az emberiség zöme szintén ezt
érezné.
Akkor
tehát csak egy megoldás marad, a tervezőknek, gyártóknak kell lépni, olyan
anyagokat létrehozva, melyek újrahasznosíthatók. Továbbá kétségtelen, ehhez fel
kell nevelni egy olyan generációt, mely azt veszi természetesnek, hogy a
szemetet – részben minimalizálni, másrészt szelektálni KELL, hogy újrahasznosítható
legyen !
Nem
tudom, ehhez mennyi időre van szükség… De ha az én majd 70 évemet
végiggondolom, igencsak fura világ lenne, ha visszaállnának a háború utáni
állapotok. Mert ami ezalatt az emberöltőnyi idő alatt történt, az félelmetes.
És nem azt kívánom, hogy oda „süllyedjen” vissza minden és mindenki, amilyen
világ volt akkoriban, de valamiképp az se igazán természetes, ami ma van, még
akkor se, ha millió dolog kényelmesebb, könnyebb, mint anno. Mert aki józanul
és őszintén gondolkodik, rá kell jönnie, ezt vég nélkül csinálni nem lehet…
Volt egy
néhány megvalósítható gondolatom, de pl. fogalmam nincs, hogy a mélyhűtőben
tárolt ezerféle nyers és félkész/kész ételemet mibe tudnám tenni ? Üveg/porcelán/fémtároló
a helykihasználás miatt nem nagyon jöhet szóba. Papírba mégse lehet a lecsót
eltenni. És mennyit károsodott már az a sajt/vaj/túró, amit én ugyan itthon pl.
porcelántálba teszek, de a gyártása napjától műanyagba volt csomagolva, s állt
heteket, vagy még többet ilyen-olyan hűtőtárolókban ? Vagy mivel lehet helyettesíteni
a zuhanyfüggönyt ? Létezik-e manapság fanyelű, igazi sörtés fogkefe ? (Egyáltalán nem emlékszem, régen miből volt a fogkefe „szőre” csak nem igazi
szőrből ???? na de akkor miből ? Öröktől fogva valami műizével mostam fogat ? )
Nylon abroszom ugyan nincs, de van műanyag tányér-alátét – csak nem fogok
ehelyett újságpapírt tenni az asztalra a terítőt óvandó ? ……Erőltetem az agyam,
hogy gyerekkorom dolgai eszembe jussanak – de valahogy mindig csak a
szegénység, egyszerűség, megnyilvánulásai jönnek a szemem elé. A konyha, lakás,
az egész élet - ha a felszerelésekre gondolok - sokkal, sokkal primitívebb,
egyszerűbb volt – és mégis megvoltunk valahogy…. Semmilyen elektromos
háztartási gép NEM volt. (15 éves voltam, amikor először lett mosógépünk.) A
nagymama habverőjét máig őrzöm a szekrényben. Volt egy külön csak e célra
használt vízforraló lábos – a mosáshoz, mosogatáshoz ebben forraltunk vizet –
és mégis valahogy tisztaság és rend volt körülöttem…
Nos, nem
akarom én teljes egészében visszavarázsolni azt az életet, de egy biztos,
nagyon „elszaladt velünk a ló”. Én már túl sokat tenni nem tudok, de valóban
fontos lenne a felnövekvő generációt ráébreszteni, hogy másképp kell/ene
csinálni a dolgokat, ha az utánuk következőknek is akarnak még hagyni valamit…
Majdnem "lájkolnám" a mai témát/gondolatokat,- (sértődés ne essék)- hiszen még a környezetvédelemmel foglalkozók közül is sokan, vagy az arról beszélő "politikusok" és más "nagy emberek" is szemetet mondanak - HULLADÉK helyett. Ismerjük el, vannak "eredményeink" ezen a téren,(is)-de lehet,hogy egy ilyen "apróság" is már szemléletváltozás. (lehetne)Nem biztos,hogy ide tartozik,de pl. a "túlságos múltba révedés"...ebben a témában sem vezet túl sok eredményre." (szerintem)
VálaszTörlésKimaradt : (hogy pár helyen te is szemetet írtál.)
VálaszTörlésJól emlékeztem... bár segített a net,állatszőrből volt a fogkefe,ill. arra emlékszem jobban,hogy a borotvaecset (pamacs) is.Lószőr.Arra nem emlékszem,hogy a "mi időnkben" (szüleink) fából lett volna a fogkefe nyele. A fésű meg szaruból,- (arról láttam egy elég jó kisfilmet anno)
Én vaddisznósörtére emlékszem, és arra, hogy amikor elsős voltam (anno 1980 :) ), külön elmondta a tanító néni, hogy ilyet vegyünk, mert jobb, mint a műanyag! :) Et egyébként is sokszor eszembe jut, amikor manapság fogkefét választunk a gyerekeknek az ezerféle csoda közül.
VálaszTörlésA nagymamám - két évvel ezelőtti halálig - a vízforraló lábasban készített vizet a mosáshoz ás mosogatáshoz... Azért is szeretlek olvasni, mert bár generációnyi különbség van köztünk, mindig visszahozod a gyerekkoromat.
@x: örülök, hogy tetszett/egyetértettél...
VálaszTörléspizzás: köszönöm soraidat, igazán jólesett. Majd igyekszem a múltamból még mesélni.