Jó leülni
az elvégzett munka tudatával. Az ember lánya – még ha egyedül él is – csak csak
készíti lakását, magát az ünnepre. Ugyan ezer éve azt mondogatom, hogy a „felnőttek karácsonya” már
nem „igazi” karácsony, hiszen pont a lényeg, a meglepetés, az angyali/Kisjézuskás
ajándékba vetett hit hiányzik belőle. Mert bár van ajándék, akár meglepő is –
de már sose az angyalok hozzák…. Ettől aztán az egész ünnep valahogy (számomra)
már nem az, mint ami gyerekkoromban volt. Elveszett belőle a csoda.
Sajnos
már azt is tudom, hogy így december táján a nyugati ég nem attól vöröslik, hogy
ott fenn az angyalkák épp most sütik a karácsonyi süteményeket – amit a fára
aggatnak. (Nálunk volt idő, amikor tán nem is volt szaloncukor a fán, vagy csak
nagyon kevés, viszont a díszek között linzercsillagok lógtak, hogy legyen nekünk,
gyerekeknek miből csemegézni….) Nem
tudom, más felnőttek miképp vannak ezzel, de egy biztos, nekem az „igazi”
karácsonyok a gyerekkorom karácsonyai voltak.
Milyen izgalom
volt már csak a levelek megírása is ! Súgtak, segítettek, irányítottak a
felnőttek, és mi izgatottan tettük a levelet az ablakba és még izgatottabban ugrottunk
ki másnap az ágyból, még mezténláb szaladva oda, s néztük: elvitték-e éjjel ?
És mindig
elvitték….És sohase hallottuk….
Vagy a szentestei
várakozás izgalma ! Amíg kicsik voltunk, az izgalomtól kipirult arccal
vártuk a csengő titokzatos megszólalását és soha nem vettük észre, hogy egy
felnőtt hiányzik a várakozók közül, épp az, aki véletlenül aztán amikor bementünk,
már a karácsonyfa mellett állt.
Nem volt
olyan sok ezekből a „titokzatos” karácsonyokból, mégis egy hosszú élet további
részében mindig ezeket vágytam vissza.
Hiába.
„Az élet
elfut, vissza sohse fordul….” Petrarca
írta.
Igaza
volt.
Békés, boldog, meghitt ünnepet kívánok szeretettel minden
ide tévedő olvasómnak !
Kép: http://alfoldielet.files.wordpress.com/2009/12/0angyal8.jpg
Van még "angyalkás karácsony", és az angyalkák értik az idők szavát. Tegnap vendégem volt a kedvenc 4 éves barátom. Ő mondta, hogy az angyalkák a vaterán veszik az ajándékokat.
VálaszTörlésKöszönöm a jó kívánságot és viszont kívánom!
VálaszTörlésGopál: csodásak a gyerekek, és addig jó nekik, amíg a meséket be tudják illeszteni ebbe a modern világba.
VálaszTörlésBékés, boldog karácsonyt!
VálaszTörlésAz enyémek ma egy láda szeretetet és egy láda békességet meg egy kis láda jóságot kértek ajándékba az utoljára meggyújtott adventi koszorú mellett (a nagyobbikam még egy csipet rosszaságot is :) )
VálaszTörlésEgyébként a nagy már pedzegette, hogy vajon mi díszítjük-e fát... De a csodavárás olyan erős bennük, hogy bár a jó idő miatt a ház mögé is elmentek, ahol a fa betekerve fekszik a földön dekorációra szánt fenyőágak társaságában - meg is állt bennem az ütő, mikor rájöttem, hogy ott rohangálnak, még így sem esett le nekik a tantusz. A nagy megkérdezte, hogy ez meg mi? Kínomban azt mondtam, nem tudom, a kicsi pedig rávágta: hát tuja (!!!) ágak, nem látod? És ebben maradtunk :):):)
Nálunk ma is van süti a fán és szaloncukor nincs. Sőt, mi nem ettük le gyerekkoromban, a szaloncukrot, a nagymamámék eltették évekig felkötve, mert annyira szép papírja volt annak az egy fajtának, amire egyszer tellett... Idén nem sütöttem Sternchent, mert nem volt itthon dió. Rohanó életemben eredetileg csak egyet terveztem sütni hogy mégis legyen, de aztán háromféle lett és holnap (vagyis ma) még egy gyömölcskenyér is készül reggel.
Nem terhelem tovább a blogodat, szép Ünnepet kívánok és itt szeretném megköszönni az angyalkákat is! :)
Karácsony XX.századi módra
VálaszTörlés* A fotósok majd ne feledjék,hogy (előfordu(hat,)épp' a sok és tökéletesnek gondolt fénykép készítése miatt/alatt,épp'a pillanatok szépsége "veszhet el" -annak- aki készíti !
Pizzás: köszönöm, hogy sűrű teendőid közepette időt szakították az írásra ! Nem "terhelted" a blogot, mindig szívesen látott vendég vagy nálam !
VálaszTörlés