Aranyosfodorka napjai: A holokauszt 4 pécsi festőművész áldozata

Meghívót kaptam, s bár nem a megnyitóra, de el is mentem a Káptalan utcába, megnézni a négy tragikus halált halt festőművész kiállítását a Múzeum Galériában. Az alábbi ismertető részlet innen: http://pecsimuzeumok.hu/index.php?m=1&s=1&id=354

„1944. július 4-én kezdődött meg a pécsi zsidóság deportálása. A Janus Pannonius Múzeum a Pécsi Zsidó Hitközséggel együttműködve rendezi meg a Négy festőművész című kiállítást, mely 2014. július 4-én 16 órakor nyílik a JPM Múzeum Galériában (Pécs, Káptalan u. 4.). A tárlat a „Pécs 1944-2014, megemlékezés a pécsi és baranyai zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról” című rendezvénysorozat egyik központi eseménye.

A kiállítás négy – a Holokauszt idején áldozattá lett – a nagyközönség számára ismeretlen zsidó származású pécsi képzőművész megmaradt alkotásait mutatja be egy kamara-kiállítás keretében. A közönség Károly Ernő, Kellermann Emil, Király Lajos és Roder Judit festményeit és grafikáit ismerheti meg a tárlaton, mely részben az 1946-ban ugyanezen művészek alkotásaiból rendezett emlékkiállítás rekonstrukciója, mely egykor Martyn Ferenc kezdeményezésére jött létre. Martyn mind a négy művésszel személyes, baráti, illetve tanítványi kapcsolatban volt. A műtárgyakat sokirányú kutatómunka és szerencsés véletlenek segítségével – sikerült megmenteni a feledésből.

A művészek közül Király Lajos és Roder Judit – mindketten fiatalon, 23 évesen vesztették életüket – baráti kapcsolatban voltak egymással. Ennek egyedülálló emléke az a két alkotás, melyeken mindkét művész ugyanazt a modellt örökíti meg egyidejűleg mintegy a holokauszt pécsi tekintetévé vált valamikori közös pillantásuk dokumentumaként. Ugyanígy Roder Judit számos pécsi polgárt, rokonokat, barátokat és ismerősöket megjelenítő szénrajzainak (melyek nemrég bukkantak elő a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárából) sem elsősorban képzőművészeti jelentősége, hanem különleges dokumentumértéke révén fontos történeti emléke egy eltűnt pécsi és zsidó közösségnek. Ezek a portrérajzok tablószerűen, sűrűn egymás mellé rakva kerülnek bemutatásra a kiállítás központi részén, mint a tárlat „emlékfala”.

Míg a tervezett kiállításon Király Lajos és Roder Judit tragikusan töredékes életműve a művészi kiteljesedésnek tehetséges lehetőségét ábrázolhatja, Károly Ernő néhány festménye pedig egy kismester művészetéről árulkodik, addig Kellermann Emil életműve túllép a tragikus életrajzi, történelmi-szociológiai esemény pusztán közvetett képzőművészeti illusztrálásán. A művész a két háború közti időszakban kiállító volt a rangos Tamás Galériában, mely a korszak mérvadó kulturális intézménye volt, azonban a háború után munkássága teljesen feledésbe merült….”
(Csak zárójelben jegyzem meg, Király Lajos önálló kiállításáról egyszer már írtam: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2010/07/kiraly-lajos-et-23-evet.html)

Négy ember, akik zsidóságuk miatt váltak áldozattá, két egész fiatal és két középkorú ember – akik előtt ott lehetett volna a lehetőség további képek megfestésére – de nem csak az ecsetet, hanem az életüket is elveszítették abban a mocskos háborúban.

A képek sajnos mind üveg alatt vannak – így nagyon nehéz volt fotót készíteni, nem is erőltettem a dolgot – ha valakit érdekel, sokkal jobb, ha elmegy és megnézi az egész kiállítást. Külön megemlítenék két dolgot, az egyik a fentebb is írt Roder Judit szénrajzaiból készült „portréfal” a másik Kellermann Emil különös, a betegek-orvosok-kórházak titokzatos/rettenetes világát bemutató pasztelljei. Ezek előtt ácsorogtam legtovább.