Egy csendes emlékmű

Pár napja adtak át Pécsett egy újabb, a holokauszt áldozataira emlékező kicsiny alkotást. Mondom kicsiny, mert formájában az, nem a tényt illetően.

Július 4-én volt 70 éve, hogy Pécsről elhurcolták a zsidókat. A témához itt olvashatsz és láthatsz képeket: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/11/pecsi-botlokovek-stolpersteine.html

Ez a kis emléktábla arra emlékeztet, hogy ebben a városban volt anno zsidó iskola – és voltak iskolás gyerekek akik soha többé nem ülhettek semmilyen iskolapadba. Pécsibe már csak azért se, mert a háború után nem volt Pécsett ilyen iskola.

„Avatóbeszédet dr. Krassó Sándor, az iskola egykori tanulója mondott. Ő mondhatni “csodával határos módon”  elkerülte a deportálást.  A közönség soraiban iskola diákjai közül még hárman voltak jelen.”   http://pecsizsidosag.wordpress.com/category/zsido-iskola

(Az iskola történetéről további részletek is olvashatók itt.)

Az iskola egyébként 1852  óta működött:

„…A hitközség első, de még sikertelen iskolaalapítási kísérlete 1845-ben történt. 1851-ig magániskolákban, chéderekben tanultak a gyerekek. Ebben az évben a hitközség az egyik chédert saját kezelésbe vette. Ennek működése 1852-ben nyert biztosabb alapot, amikor a király előző évi pécsi látogatása emlékére gyűjtést indítanak az iskola céljára, amely kiegészítette az országos iskolaalap Pécsre jutó összegét. Így nyílt meg a Francz Josef Lehranstalt, a hitközség első hivatalos tanintézménye, amely az első tanévben négy tanítóval működött….”

Vagyis majdnem 100 évig volt Pécsett zsidó iskola – mígnem a világégés és az utána következő változások miatt meg nem szűnt.

„A Gellér B. István Munkácsy-díjas pécsi szobrászművész által tervezett fekete gránit emléktábla figurális dísze egy jobb kéz, amely egy jádot tart.” (Jád:  "...Használatkor a (tóra)tekercset kiteszik a zsinagóga közepén található márványasztalra, majd kigöngyölik a keresett írásrészlethez. A hasábokba csoportosított szöveget jobbról balra olvassák, majd a már elolvasott részeket a jobb oldali botra tekerik. A törvény szigorúan tiltotta a Tóra betűinek kézzel való illetését, ezért felolvasáskor a jád (kéz) nevű pálcát alkalmazták, amely kinyújtott mutatóujjú jobb kezet formázott, ez óvta a pergament a bőrrel való érintkezéstől..." Forrás: vasarhely.ro )