Pár napja
adtak át Pécsett egy újabb, a holokauszt áldozataira emlékező kicsiny alkotást.
Mondom kicsiny, mert formájában az, nem a tényt illetően.
Július
4-én volt 70 éve, hogy Pécsről elhurcolták a zsidókat. A témához itt olvashatsz
és láthatsz képeket: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/11/pecsi-botlokovek-stolpersteine.html
Ez a kis
emléktábla arra emlékeztet, hogy ebben a városban volt anno zsidó iskola – és voltak
iskolás gyerekek akik soha többé nem ülhettek semmilyen iskolapadba. Pécsibe már
csak azért se, mert a háború után nem volt Pécsett ilyen iskola.
„Avatóbeszédet
dr. Krassó Sándor,
az iskola egykori tanulója mondott. Ő mondhatni “csodával határos módon” elkerülte a deportálást. A közönség
soraiban iskola diákjai közül még hárman voltak jelen.” http://pecsizsidosag.wordpress.com/category/zsido-iskola
(Az iskola
történetéről további részletek is olvashatók itt.)
Az iskola
egyébként 1852 óta működött:
„…A
hitközség első, de még sikertelen iskolaalapítási kísérlete 1845-ben történt.
1851-ig magániskolákban, chéderekben
tanultak a gyerekek. Ebben az évben a hitközség az egyik chédert saját
kezelésbe vette. Ennek működése 1852-ben nyert biztosabb alapot, amikor a
király előző évi pécsi látogatása emlékére gyűjtést indítanak az iskola
céljára, amely kiegészítette az országos iskolaalap Pécsre jutó összegét. Így
nyílt meg a Francz Josef Lehranstalt, a
hitközség első hivatalos tanintézménye, amely az első tanévben négy tanítóval
működött….”
Vagyis
majdnem 100 évig volt Pécsett zsidó iskola – mígnem a világégés és az utána következő
változások miatt meg nem szűnt.
„A Gellér
B. István Munkácsy-díjas pécsi szobrászművész által tervezett fekete gránit
emléktábla figurális dísze egy jobb kéz, amely egy jádot tart.” (Jád: "...Használatkor a (tóra)tekercset
kiteszik a zsinagóga közepén található márványasztalra, majd kigöngyölik a
keresett írásrészlethez. A hasábokba csoportosított szöveget jobbról balra
olvassák, majd a már elolvasott részeket a jobb oldali botra tekerik. A törvény
szigorúan tiltotta a Tóra betűinek kézzel való illetését, ezért felolvasáskor a
jád (kéz) nevű pálcát alkalmazták, amely kinyújtott mutatóujjú jobb kezet
formázott, ez óvta a pergament a bőrrel való érintkezéstől..." Forrás: vasarhely.ro )
Ilyenkor (is) sajnálom, hogy a Pécsi Szemle Várostörténeti Folyóirat cikkei nincsenek a neten,- ill. 15 év után megszűnt.
VálaszTörlésMás : feltételezem a szegedi szoborról küldött e-mailemet (cikkek) megkaptad.
(Mai "anyagodért" elismerésem ! )
Igen, megkaptam - két helyről is - a képet. Hát itt és most nem minősíteném...
VálaszTörlés