Mostanában átlag hetente gondolom: befejezem a blogírást... Annyira el tudnak keseríteni a hozzám elérkező hírek, hogy az hihetetlen - pedig hát aki olvas, tudja, magyar újságokat nem járatok, magyar rádiót nem hallgatok, magyar tévét nem nézek. És a mocsok az mégis mindig és újra valamiképp eljut hozzám. Szinte nap, mint nap. Egy olyant nem hallok/olvasok, aminek örülni tudnék, amitől jóleső büszkeség, vagy békesség töltené el a szívemet.
Egyszerűen nem tudom, mások, sokan, "ti" miképp tudjátok ezeket a dolgokat "csak úgy" tudomásul venni, mondjuk egy vállrándítással ? Amikor ordítva kellene utcára vonulni. (Ja és én miért nem vonulok ? - kérdezhetitek. Hát még azt hiszem meg fogom érni, hogy - bár nem lesz május 1 - én mégis kimegyek a tömegekkel az utcára...érik a helyzet. Egy jó kis rendőrgumibottal irányított tüntetés-élmény még hiányzik ez életemből...)
Ma ért el ez a hír – amiről itt olvashattok: http://hacsaknem.blog.hu/2014/07/03/nyugdijat_akarsz_szaporodj_sokasodj_magyar
Egyszerűen nem tudom, mások, sokan, "ti" miképp tudjátok ezeket a dolgokat "csak úgy" tudomásul venni, mondjuk egy vállrándítással ? Amikor ordítva kellene utcára vonulni. (Ja és én miért nem vonulok ? - kérdezhetitek. Hát még azt hiszem meg fogom érni, hogy - bár nem lesz május 1 - én mégis kimegyek a tömegekkel az utcára...érik a helyzet. Egy jó kis rendőrgumibottal irányított tüntetés-élmény még hiányzik ez életemből...)
Ma ért el ez a hír – amiről itt olvashattok: http://hacsaknem.blog.hu/2014/07/03/nyugdijat_akarsz_szaporodj_sokasodj_magyar
Egyszerűen
az élettől ment/megy el a kedvem, ha rágondolok, hogy ebben az országban
kényszerülök leélni a hátralévő időmet, ahol ez vár rám.
Nem fogom leírni a saját szomorú élettörténetemet – elég teher az nekem. Aki közelebbről ismer, ismeri a sztorimat, hát nem volt örömünnep az életem.... A dolgok pedig nem az én akaratomból történtek úgy, ahogy.
Nem fogom leírni a saját szomorú élettörténetemet – elég teher az nekem. Aki közelebbről ismer, ismeri a sztorimat, hát nem volt örömünnep az életem.... A dolgok pedig nem az én akaratomból történtek úgy, ahogy.
Öregségemre nem elég, hogy 40 év becsülettel ledolgozott élet után filléreznem kell a nyugdíjamból ? Akkor most egyes bársonyszékben ülő hatalmaskák még megpróbálnak a szó szoros értelében belém rúgni ? Megalázni ? Utólagosan „leckéztetni” ? "Mik vagytok, ti ? Istenek ?"
Hát nekem
nagyon elegem van – sajnos nem tudok már ebből a börtönből elmenekülni, mert ahhoz túl
öreg vagyok, és emiatt aztán kénytelen vagyok elszenvedni, amit rám rónak a hatalmasok. Rohadt egy világ. Nem gondoltam, hogy ide jutok vénségemre. Nagyon rossz volt háború-zajban beleszületni ebbe a világba, de sokkal rosszabb most élni, mert az embertelenség, a közöny, a hatalmasok arroganciája rosszabb minden légitámadásnál.
De jön
még a kutyára dér….Remélem megérem. Persze ha nem, az se baj...
Kérdezed hogy lehet az ilyeneket megszokni, elfogadni... sehogy, én bután- sután vagyok mert még az ilyeneket sem olvasom el, hogy ne idegesítsem magam...Tudatlanul élek ebben a világban ... ezekért... tudom nem jó politika... de ha olvasnám és nézném a tévét, már infaktust kaptam volna a sok mocsok miatt...Kinyílik a bicska az ember zsebébe...hogy mit meg nem tesznek maguk érdekébe, szempilla rebbenés nélkül...és hülyének néznek bennünket...
VálaszTörlésÉS csak jelzés kép...én is olvaslak.......Remélem jobban vagy... Ép a minap mesélte egy ismerősöm, ha nem látja el sem hiszi.... hogy a sürgősségin sok óra várakozás után hogy halt meg egy beteg, mert nem nézték meg...kint várakoztak a folyóson,hiába szólt többször is a hozzátartózója az illetőnek ,hogy a beteg nagyon rosszul van....
Tudom van másik példa is... de az ilyenek jobban megmaradnak bennünk...
Kedves Mari vigyázz magadra , minden jót kívánok! nem most lesz esedékes egy műtét?Gondolok Rád... én is megyek hamarosan..Szép napot!
Nekünk nincs tévénk, nem járatunk újságot, a Nők Lapját veszem meg néha, abban találok még magamnak valót, főleg, ha van benne Schaffer Erzsébet írás...Pl. sz ő könyveit nagyon ajánlom! Én így "menekülök" és ha mégis szembe találkozom tragédiákkal, rossz hírekkel, hárítok, amennyire tudok. Az egyedüli, amit nem bírok elviselni, ha a családban van valami baj. Az nagyon nehéz! Most olyan az élet ebben az országban, amilyenhez nem vagyunk szokva és ezt nem is lehet megszokni, csak megszökni - ahogy a fiatalok teszik -, de mi már maradunk. Meg kell keresni, találni azokat a tevékenységeket, amelyek a lelki békédet javítják! Nem biztos, hogy a német tévé jobb! Ja, rádiót hallgatok, pl. Bartók, Kossuth. Sok érdekes dolog van! Pl. rádiójátékok folytatásban. Remek! Amint jönnek a hírek, reklámok, kikapcsolom!!!! Próbálkozz! Vannak ilyen mélyrepülések nálam is, de sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert nekem itt a nagy család és az rengeteget számít, úgyhogy ne szóljak semmit! Kérlek, ne hagyd abba az írást, nagyon szeretem olvasni - ha nem is jutok naponta ide -, nagyon hiányoznál!!! Vigyázz magadra! Bármiben tudok, szívesen segítek!!! Figyellek!;)
VálaszTörlésValahogy én megint eléggé demagóg szövegnek érzem.. Nem mintha védeni akarnám őket ( MAGYAR médiumokat) - de minden bizonnyal, ki-ki megtalálja közöttük azokat, amelyek kevésbé okoznak olyan érzéseket (?) - mint amiket te érzel ? [Igaz, a magánügyem,- de pl. én nem olvasom más blogjait,- akiket még csak nem is ismerek , ill. minek még felvállalnom mások "érzéseit" vélt vagy valós problémáit és ne soroljam.] Én -mint ahogy eddig sem - nem akarnék az "igazságosztó" lenni.. attól,ha pl. - esetemben - "valami működik" - elég régóta tudom, másnál minden bizonnyal nem.
VálaszTörlésVera és Tiff: nagyon köszönöm kedves, vigasztaló soraitokat és főleg a megértést. Bizonyára sokan, sokféleképp gondolkodnak, éreznek napjaink eseményeiről - de ezek közül az enyém IS egy. Én így, ezt érzem, gondolom. Igyekszem "összekaparni" magam, de néha, higgyétek el, nagyon nehezen megy.
VálaszTörlés@x te pedig - a történéseket legjobban ismerő - hát maradj meg abban a hitben, amiben akarsz, gondolj, amit akarsz. Nyilván fogalmad nincs, miről is beszélek. Neked VANNAK gyerekeid, nem vagy érintett a témában.
Hja, így könnyű.....
Nem szabad abbahagyni a blogírást! Ebben az agyonnyomorított, médiával szennyezett országban felüdülés a Te blogod...
VálaszTörlésAnnalíz: köszönöm...igyekezni fogok megtalálni a sok rossz között az aprócska jót...
VálaszTörlésÉn is figyelek, és olvaslak ha nem is mindennap.
VálaszTörlésA reagálás már nehezebben megy .
Tudod hogy én is hasonló okok miatt fejeztem be...........
Mára eljutottam odáig hogy bedugtam a fejem a homokba, magamat védendő.
De aki olyan érdekes és aktuális dolgokról ír , és annyi munkát, energiát fektet az írásaiba mint Te az NE hagyja abba !!
És kérlek vigyázz Magadra, ha nem is írok, de sokat gondolok Rád !
mmama: de kedves vagy, köszönöm soraidat ! Mire eljön a ma este - a tegnapi nekibúsulásomban írtak után, és kedves, biztató soraitok hatására, össze fogom kapni magam, és megpróbálok továbbra is olyan lenni/maradni, mint voltam.
VálaszTörlésVidámabb biztosan nem leszek, de maradok őszinte net-barátotok: AF=M.
Aranyosf.: Ez a beszéd!;) Puszi:)
VálaszTörlés@X: az én régi blogomat olvastad és kommenteltél is!:) Akkor ugyan még más világ volt, ez igaz!:D Mindenesetre megtisztelve érzem magam!
Tiff: na, te is adtál hozzá reggel egy "löketet"...:-)
VálaszTörlésOlvaslak akkor is, ha nem jelzek, ma is olvastalak, de fáradt vagyok érdemben válaszolni. Ne menj el!
VálaszTörlés:-) :-) :-)
VálaszTörlésKöszönöm mindannyiotoknak a kedves biztató szavakat. Higgyétek el, a legjobbkor jöttek, nagy szükségem volt a "megerősítésre".
Igyekezni fogok megszolgálni kedvességeteket !!!
Én is olvaslak, de nagyon sűrű az életem, ezért nincs se hozzászólás, se e-mail, se semmi mostanában, ne haragudj... Ha egyszer túl leszek ezen a mostani időszakon, ígérem többször jelentkezem.
VálaszTörlésÉn ezt a felvetést a vg-n olvastam és totál kiakadtam rajta, pedig van gyerekem. De ahogy nem az adókedvezményért szülném meg a harmadikat, ha jönne, ugyanúgy felháborítónak tartom, hogy ha akár a sors kegyetlensége miatt, mint Nálad, akár szabad emberi döntés miatt nem születik valakinek gyereke, vagy éppen elveszíti egy betegség, baleset folytán, azt ilyen ocsmány ótvar módon büntessük. Botrány...
Sok szeretettel gondolok Rád és visszamenőleg időnként elolvasom a bejegyzéseidet, amikor van egy kis időm...
Szia kis pizzás ! Gondoltam én, hogy sűrűek a napjaid, s azért nem "látlak". Remélem nem csak gondok sűrítik a napokat ! És örülök, hogy te is egyetértesz a felháborodásommal. Remélem leszünk elegen, akik az efféle őrülteket idő előtt megállítják és eltüntetik a nagy nemzetiszínű színpadról, ahol valamiért őrülten imádnak szerepelni...
VálaszTörlés