A (majdnem) elveszett paradicsom megtalálása

(Szlovénia témában 35. bejegyzés…Várhattam volna ugyan jövő péntekig, amikoris a Triglav-mászásom 26. évfordulója lenne - de mégis megmutatom már ma - más mesélni-való nem lévén.) És nem egészen jó a cím se – de közelít a valós érzésemhez.

Fényképezőm híján félkarú óriás vagyok csak - nem tudok, vagyis nem érdemes elmenni sehová, hiszen "csak  szavakat" tudok hazahozni, s bár azt hiszem elmesélni egy élményt/látványt  se rossz, de mégiscsak hiányoznak a képek. Így hát elég nehéz feladat napról napra ki - vagy megtalálni valamit, amiről itt írnom érdemes. Van egy olyan érzésem, hogy kicsit ritkítani fogom a bejegyzéseimet - ne aggódjatok emiatt...(már ha valakinek ilyesféle gondolat véletlenül eszébe jutna...)

Nemrégiben egyszer valamit az „emberkével” kerestem a gugli térképen, s ma eszembe jutott, megnézem, hogy áll a helyzet Szlovéniában, vagyis, hogy pontosítsak: kedvenc helyeimből mit tud mutatni az emberke ? Valami megnevezhetetlen okból olyan sokszor eszembe jut és néha annyira fáj, hogy "soha már"...

Hát most volt sírás (már megint) de örömkönnyekkel !!! Mert bizony az emberke szinte mindent lát és kézen-fogva most már bármikor elvezet "ODA"..

Indultam Radovljicától – bekukkantottam Bledbe – majd – nagy meglepetésemre eljutottam a Sport Hotelig, s onnan már csak egy ugrás Rudno Polje, s annak a végiben ott van a fenyőre szögezett tábla: Uskovnica. Nem, legvadabb álmomban nem hittem, hogy a guglis autó ezen az úton lemegy a rétre !! Én autóval még sosem mertem egészen a házig menni, megálltam kicsit feljebb, a híd előtt. És mit látok ? Hát bizony a guglisok lemerészkedtek – nagy nagy örömömre. Mert bizony rajta van az uskovnicai rét – no jó, a turistaház nem, de ház melletti rétről jól látható a „hegyem”… Érdekes, hogy a régi guglis térképen még nem állt a kápolna, az újabb (általam nagyon utált változaton) azonban már ott van. 
Nem most először, de ismét elgondolkodva láttam, hogy azok a kis fenyők, melyeket kerítésnek ültettek, s 88-ban még oly kicsinykék voltak, most már hatalmas nagy, erős fák... Wie die Zeit vergeht....

Felbuzdulva ezen a sikeren, több helyszínt is felkerestem, többször elbőgtem magam és olyan, de olyan boldog voltam, hogy elmondani nem tudom. Most már akármikor „elmehetek” Szlovéniába, ki se kell lépnem a lakásom ajtaján, s egy fillérembe nem kerül. Többek ezek, mint a saját fotóim – hiszen azokon csak egy-egy részlet látszik, itt meg egy úton szépen végig tudok haladni. Guglis emberkém fejét körbe-körbe forgathatom, mindent látok. Ehhez persze alaposan ismerni kell a helyszínt. De láthatom a hegyemet szinte „élőben”. Pl. a Radovljica és Lesce közötti útról – én persze tudom, hogy pontosan hol kell a guglibabát megállítani az Alpska cestan és merrefelé kell elfordítani - ahonnan csodálatosan látszik tiszta időben a (néha) havas csúcs.
Sorolhatnám... Egész este, majd éjfélig kóboroltam Szlovéniában...s fogok menni még sokszor. Tudom. Szükségem van erre az örömforrásra !

Történnek néha jó dolgok is velem…

Uskovnicáról a déli hegyvonulat - mint egy ős-sárkány tarajos háta...

Vízesés a duzzasztónál a Vintgar völgyben

Akármi rossz történik velem, gondolatban ide menekülök, e vízesés mögé és a páracseppek függönye mögött minden elrendeződik bennem....