Elolvasásra ajánlom:

Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és jelentősége)

A napokban ismét kezembe vettem egy sok sok évvel ezelőtt vásárolt és többször is olvasott könyvemet, mert nehezen birkózom meg a bajaimmal. Reméltem, találok választ a kérdéseimre, és bizony érdemes volt újfent elolvasnom, hogy ráébredjek bizonyos elfojtott, vagy készakarva a gondolataim legmélyére lenyomott  megérzésemmel…Nem, nem vagyok boldog, de talán könnyebben elviselem.

Csak „úgy találomra” kimásolok pár mondatot:

„….Tetteiken keresztül  bizonyítani akarnak valamit a világnak, holott valójában senki sem kéri s nem várja tőlük e bizonyítékokat – önmagunkon kívül. Aki túl sokat teljesít, minél előbb kérdezze meg önmagától, hogy miért teszi ezt, így nem éri majd akkora csalódás. Ha őszinte magához meg fogja találni a választ: azért, hogy elismerjék, azért, hogy szeressék. Bár a teljesítményt kizárólag a szeretet keresése motiválja, kielégülést nem nyújthat, mert a tulajdonképpeni cél ezen az úton nem érhető el.  A szeretet céltalan és nem lehet megszolgálni.”

Vagy egy másik mondat az ízületi betegségekkel kapcsolatban:

Majdnem minden reumás páciens előtörténetében rendkívüli aktivitást, mozgékonyságot találunk…. Túl lelkiismeretes, perfekcionista, mazochista depressziós, ami az önfeláldozás igényében, túlhajtott segíteni akarásban nyilvánul meg, ehhez társul még viselkedésének eltúlzott moralitása, s a depressziós lehangoltságra való hajlam.  A belső egyensúly elvesztése a testben tünetként manifesztálódik.”

És végül még egy:

„…a testnek kell megélnie azt, amit az érintett személy pszichésen nem mer átélni, nem mer bevallani magának.”

Sorolhatnám…. Akinek van érzéke az efféle dolgokhoz, ajánlom a könyvet elolvasásra.

Az alábbiakban itt egy rövid kis ismertető a  http://moly.hu –ból:

„Aki beteg – orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. S a közös munkálkodás, a betegség „legyőzésének" harci mámorában egyikük sem teszi föl a kérdést: mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája – állítják a szerzők. Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás – mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Sőt, még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül". A cél tehát nem csupán a betegség „meggyógyítása", nemcsak a fizikai-fiziológiai működésünkben bekövetkezett „hiba" kijavítása, hanem a betegség szimbolikájának feltárása és a páciens alapvető problémájának megoldása. Vagyis a teljesség felé vezető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal – betegségükkel és azzal, amiről ez a betegség árulkodik.” 

                              **************************

A kicsit tán elvont témához  írok azért valami valósat ide a végére, olyan igazi magyarosat a 21.századból.

Olvasom egy hetilapban: hogy szike helyett ma már milyen gyakran és milyen eredményesen használnak lézert. Az u.n. lágylézerek kiválóan alkalmazhatók fájdalom csillapításra. Elég a kérdéses területet néhány hétig rendszeresen kezelni  lézerrel, hogy enyhüljön, vagy teljesen elmúljon a fájdalom.

És mit csinálnak ma Magyarországon(=Pécsett)? Felír az ortopédus 10 lézer kezelést (=10x 5 perc) – ezt,  miután kizarándokolsz ennek a szerencsétlen városnak EGYETLEN fizioterápiás kezelőhelyére, úgy kapod meg, hogy: első hét 3, második hét 2, harmadik hét 3, negyedik hét 2 kezelés.
És akkor most csodálkoznom kellene, hogy nem hat ?

Ezt bizony, akármennyire is nem szép, csak úgy tudom megfogalmazni, hogy adtunk a sz@rnak egy pofont.

Mert semmit se ért – de mindenki megtette a kötelességét, pontokat szerzett, díjat számolt fel. A beteg meg nyugodtan dögöljön meg. Pláne, ha már amúgy is öreg.